Hogy kerülsz ide? Valaki nyitva hagyta a ketreced?

2011-11-10T17:12:00.002+01:00

Heute Abend...

2011-10-19T18:29:00.002+02:00

Fényképezkedjünk híres emberekkel című rovatunk következik.

Ha elsőre nem esne le, ki a jobb oldali fickó, itt egy kis segítség.

Akik meg még mindig nem értik, mi van, keressenek Matt Harding nevére.

2011-09-23T10:53:00.001+02:00

"Dugovics Titusz a történészet kutatásai alapján bizonyosan kitalált személy, a valóságban nem létezett, a későbbi történetírás alkotta meg, a hozzá köthető legendás várvédő cselekedettel együtt. Valószínűsíthető, hogy a Dugovics Titusz nevet és a nándorfehérvári hős személyét csak az 1800-as évek elején kötötték össze. Dugovics Imre, a Vas vármegyei szolgabíró az 1820-as évek elején találta ki „ősapját” olyan módon, hogy egy adománylevelet készíttetett magának, mely a nevezett rokonságára utal."

Sic transit gloria mundi....

2011-09-07T15:36:00.001+02:00

KURDÁLVADÁSZAT
Útmutató külföldieknek

A kurdál mint lővad a legmagasabb követelményeket támasztja mind a személyes erények, mind a vadászeszközök tekintetében. Mivel nevezett állat az evolúció folyamán alkalmazkodott a becsapódó meteoritokhoz, és áttörhetetlen páncélt fejlesztett ki, a kurdálokra belülről vadászunk.

A kurdálvadászathoz az alábbiak szükségesek:
A) a bevezető fázisban: alappaszta, gombamártás, metélőhagyma, só és bors;
B) a lényegi fázisban: ruhakefe, időzített bomba.

I. Előkészület a vadászlesen.
A kurdálra csalival vadászunk. A vadász, miután bekente magát az alappasztával, lekuporodik a bozó egy barázdájában, majd társai felülről meghintik apróra vagdalt metélőhagymával, és ízlés szerint fűszerezik.
II. Ebben a helyzetben kell megvárni a kurdált. Amikor az állat közeledik, fontos, hogy a vadász nyugalmát megőrizve, két kézzel megragadja a térdei között tartott időzített bombát. Az éhes kurdál rendszerint azonnal elnyeli. Ha nincs kapás, kedvcsinálóul gyöngéden megveregethetjük a kurdál nyelvét. Kudarc esetére némelyek azt tanácsolják, hogy kissé utánasózzuk magunkat, ez azonban igen kockázatos lépés, mivel a kurdál tüsszenthet. Kevés vadász éli túl a kurdál tüsszentését.
III. Kapás után a kurdál megnyalogatja a száját és elmegy. A vadász a lenyelés után haladéktalanul áttér az aktív fázisra, vagyis a ruhakefe segítségével lekeféli magáról a snidlinget és a fűszereket, hogy a paszta szabadon kifejthesse serkentő hatását, majd beállítja az időzített bombát, és minél gyorsabban eltávozik az érkezésével ellentétes irányban.
IV. A kurdál elhagyásakor a vadásznak ügyelnie kell, hogy négykézlábra essen és össze ne törje magát.
Megjegyzések. Csípős fűszerek használata tilos. Ugyancsak tilos felhúzott és snidlinggel megszórt időzített bombát helyezni ki a kurdál elé. Ezen eljárás mint orvvadászat üldözendő és büntetendő.

(Stanisław Lem: Csillagnapló)

2011-08-30T15:48:00.005+02:00

A napokban hallottam a következő történetet, teljesen hiteles, a főszereplő mesélte el.

A srác siklóernyőzik. Ez azt takarja, hogy az ember magára ránt egy speciális ejtőernyőt, nekifut a sziklafalnak, és a termiteken és egyéb áramlásokon lavírozgatva ellebeg pár órát, aztán ha megunta, leszáll. Ez a történet is így kezdődött, Kalocsa környékére mentek el egy haverjával ugrani (ott nem nagyon van hegy, azt hiszem ez esetben helikopterről ugrást mondott... de nem ez a lényeg).

Ugrás megvolt, repkedett egy ideje, mikor hátranézve egy ordenáré nagy zivatarcellát látott közeledni a horizonton. A zivatarcella nem játék, ugyanis a belsejében felfelé szálló levegő van, ami felránthatja az ernyőt 8-10000 méter magasra, ahol tudvalevőleg hideg van, de legalább nincs elég oxigén. Próbált úgy lavírozni, hogy minél messzebb kerüljön a vihartól, de feltámadt a szél. Az ernyő vitorlává vált, vízszintesbe fordulva húzta maga után szélirány szerint a magatehetetlenül lógó embert, süllyedni pedig az istennek sem akart. Hősünk gyakorlatilag az életéért küzdött.

Némi idő múlva kezdett csendesedni az állapot és úgy nézett ki, hogy a nehezén túl van, le fog tudni szállni. Nézte a GPS-t, ami szerint viszont már Szerbia környékén járt, tehát olyan 70 km-t sodorta a szél Kalocsa óta. Végül sikerült földet érnie valami kukoricásban. A kötelező hálaadások elmormogása után felhívta a haverját, akivel ugrottak. A haver szerencsésen földet ért és már a kocsi felé baktatott. Mondta neki emberünk, hogy figy, én itt vagyok Szerbiában, a feladatod a következő lenne: menj fel Pestre a csajomhoz az útlevelemért, aztán gyertek értem, addig én eljutok valahogy a határhoz.

(Jogos kérdés, hogy miért nem fordult a helyi hatóságokhoz, hiszen bajba került, a gps tracklogjával is tudja igazolni. Ehhez tudni kell, hogy az ejtőernyősöknél szigorúan tilos átmenni a határon, amit nagyon komolyan vesznek. Egy hasonlóan járt arc korábban két napig ült egy szerb fogdában, mire a konzulátus ki tudta hozni. Emberünk ezt most nem akarta megkockáztatni.)

Szóval áll a siklóernyős a kukoricás közepén, 25 kilós málhával a hátán, túl az életveszélyen, de a gps szerint mintegy 17 km-re a szerb-magyar határtól. Elindult. Négy órányi menetelés után rossz irányba fordult el alatta az út, viszont a távolban egy víztorony sziluettje bontakozott ki. Innen már nincs mit veszteni, letért az útról és elindult a település felé. Egyszer csak egy kis tóhoz ért, ahol néhány horgász ücsörgött békésen. Rájuk köszönt. Azok majd' szívrohamot kaptak a hirtelen eléjük toppant, kommandós kinézetű fickótól. Kérdezte tőlük, hogy "elnézést, hol vagyok?". Azok mondtak valami település nevet és megkérdezték, hogy valami baj van? A srác elmesélte, hogy hát siklóernyőzött és így járt, mire megkönnyebbüléssel hozták tudomására abba az irányba mutogatva, ahonnan jött, hogy "fiatalember, szerencséje van, mert arra 400 méterre az már a szerb határ".

Nem tudom, világos-e? Odafele a levegőben sértett határt, aztán visszagyalogolt a zöldhatáron.

Telefonált gyorsan a havernak, aki épp' akkor kapta meg az útlevelet Pesten, hogy hova jöjjenek érte. A szerencsétlen eseményből így csupán egy anekdota lett, amit majd lehet mesélni az unokáknak.

2011-08-18T11:15:00.004+02:00

"Az optimista angolul tanul. A pesszimista kínaiul. A realista lőni."

Jézus csodái:

Jesus Makes Money (Jézus pénzt csinál)
Jesus Levitation (Jézus levitál)
Jesus Walks On Water (Jézus vízen jár)
Jesus Turns Water Into Wine (Jézus a vizet borrá változtatja)
Jesus Starts Car (Jézus beindít egy autót)
Jesus Saves! (Jézus feltámaszt egy halottat)
Jesus Fisherman (Jézus halászik)
Jesus Restores Man's Vision (Jézus visszaadja egy vak szeme világát)
Jesus Carries The Cross Prank (Jézus cipeli a keresztet)

2011-07-21T10:59:00.002+02:00

That's what I call cool:

Frissítés:
Ez még jobb, profi rendezőcsapattal, rengeteg helyszínnel, kreatív ötletekkel és pár meglepetéssel.
Ebben pedig a figurák tetszettek a legjobban :).
És ahogy nézem, még vagy egy tucatot idelinkelhetnék, inkább írjátok be youtube keresőbe, hogy "lipdub", és az jó lesz nektek. Magyar gyártmányok is vannak :).

2011-07-18T20:12:00.004+02:00

Úgy tűnik, kétévente írok Transformers filmről, mert így okádja ki őket magából az álomgyár. Az első itt van, a második itt, a harmadik pedig alant, spoilermentesen.

Kezdjük a legfontosabbal, ami úgyis minden hímneműt izgat. Megan Fox helyett felvettek egy bögyös szöszit, akinek csak annyi volt a funkciója, hogy bomba combjai legyenek és azok markolásznivaló seggben végződjenek, időnként sikoly hagyja el indokolatlan mértékben felpumpált ajkait és mindig úgy nézzen bele az aktuális robbanásba, hogy a detonáció szele megfelelő szögben lengesse a haját. Ezt nagyjából hozza is az új lány, rá nem lehet panaszunk, de a p*navonal eddig is a sorozat erősségének számított.

Történt ezen felül néhány örvendetes változás is a korábbiakhoz képest. Most például volt sztori, amit sikerült is követnem. Attól persze tekintsünk el, hogy az egész alapjaiban gyermeteg, de ahogy az elején a holdraszállást megkomponálták (ez nem sploiler, benne van a trailerben) és ahogy beleszőtték a robotosdit, az tökéletes. A látvánnyal megint nem lehet gondunk, bár szerintem a 3D (ahogy mi néztük) olyan sokat nem dob az élményen. Feltűnt néhány új, muris figura is, akik érdekes színt adtak a filmnek, és végre - egy-két alkalmat leszámítva - normális szöveget adtak a szájukba, az ember nem érez folyvást késztetést arcbőrének körömmel történő eltávolítására. Tetszett az is, hogy a robotok végre nem idétlenkednek annyit, hanem teszik a dolgukat és rongálják a civilizációt.

Úgy nézhet ez ki, hogy akkor ez így egész jó lett, ha nem lenne az a rakás bosszantó dolog, ami minden eddigi Bayformersben is rombolta a minőséget. Jelenetek maradnak ki: egyik pillanatban még itt vannak, a következőben már ott, a kettő közötti történéseket meg fantáziával kell pótolni. Utálom, ha a főhős sebezhetetlen és halhatatlan, márpedig a bájgúnár az. A csaj körül úgy dől össze a város, hogy a hófehér felsője és a csinos kis pofija taszítja a koszt. Minden emberszabású, aki szöveges szerepet kapott, artista vizsgával rendelkezik. Rádeshet egy toronyház, lezuhanhatsz a századikról, nyugi, a stáblista alatt még sebtapaszra sem lesz szükséged. A győzelem utáni vad szélben lobogó tépett amerikai zászlótól meg felfordul a gyomrom.

Összességében tulajdonképpen elégedett vagyok, bár ez erősen összefügg azzal, hogy nem volt túl magasan a léc. Ez volt a legjobb Transformers, de a digitális effekteket leszámítva még így sem választanám be a hall of fame-be.

Ja, és a Linkin park zenél, most lájtosabban.

2011-06-17T13:24:00.001+02:00

Most kaptam. Én kérek elnézést.

3x12=36
2x12=24
1x12=12
0x12=18*

* nerd joke detected

2011-06-06T22:36:00.003+02:00

Magyarázza már el nekem valaki, ezen mi a jó *** *** *** *** *** a művészet??? A kérdés vonatkozik Pollockra, Malevicsre meg többi jómadár életművére is.

Egyszer iszonyatosan felmérgeltem magam a nyugatinál az alexandrában egy 20. századi festészetet tárgyaló könyvön. Volt benne egy "mű", ami egy bazinagy vászon volt full sárgára lefestve. Némi sértődöttséggel leírták mellé, hogy az évek folyamán több kiállításon is megrongálták a látogatók, mert - idézem - "annyira provokálta őket". Hát bzmg, én is átb*szva érzem magam, hogy a semmiért micsoda pénzeket leakasztanak, én meg egész életemben hármas voltam rajzból.

Feltételezem, attól lesz művészet, mert valamit mögé kell látni. De mit? Mert amellett igen nehéz érvelni, hogy ez így önmagában szép.

Ez például az, pedig a nép töredéke érti, miért művészet.

2011-05-08T20:44:00.007+02:00

"A Heineken-emblémában olvasható „e” betűk az erő és az egység kifejezői, a piros csillag motívum pedig a középkorból ered. A csillag sarkai a levegőt, a tüzet, a földet és a vizet, továbbá egy mágikus ötödik elemet, a főzet minőségét jelképezik. A zöld szín a sör és alkotóelemeinek természetes eredetére utal és életerőt sugároz."

(wikipedia)

2011-04-18T11:09:00.008+02:00

" - Írjon kiberotikus verset! - ragyogott fel hirtelen. - Legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger-kérdésről és a nimfomániáról; legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben bekövetkező meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó K betűvel kezdődjön!

- És a végtelen automaták általános elmélete ne legyen benne? - horkant fel a vérig sértett Trurl. - Ilyen hülye feltételeket nem lehet szab...

De elakadt a szava, mert az egész csarnokot betöltő bársonyos bariton máris megszólalt:

Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!"

(Stanisław Lem: Kiberiáda
Fordította: Murányi Beatrix)

2011-04-18T10:57:00.002+02:00

Részlet David Attenborough: A gerinctelenek élete című könyvéből:

"A táncoslegyek sok fajának hímjei hasonló gyülekezési helyek felett oszlopszerű csoportokat alkotnak. Ragadozók. A hím ajándékkal csábítja a nőstényt - általában egy másik rovar testével. Ez lehet lepke, kérész, vagy kétszárnyú, például lószúnyog, bár ezek nagyobbak, mint maga a táncoslény, és előbb ártalmatlanítani kell őket. Némelyik hím néha az egyik vetélytársát szolgálja fel nászajándékként. Miután a hím leszáll, és többször beszúrja a szipókáját a zsákmányba, elszáll vele a bemutatóhelyre, miközben a középső lábaival a teste alatt tartja.

Amikor odaért, igen modorosan kezd repülni: köröket leírva, spirálisan felfelé vagy jobbra-balra. Ez az ő tánca. A nőstények hamar észreveszik. A raj fölé repülnek, és gyorsan leereszkednek a hímhez, hogy a levegőben elvegyék tőle az ajándékát. A hím azonban nem engedi el teljesen, hanem az ajándékot ketten tartva leszállnak egy levélre. A nőstény most a szipókájával megvizsgálja, mit kapott, közben a hím a nősténybe juttatja a spermáját. A folyamat akár egy órán át is tarthat, de a nőstény még ennyi idő alatt sem fogyasztja el teljesen az ajándékot. A hím az egyik lábát rajta tartja, és ha a nőstény végzett, visszaszerzi tőle, majd visszatér a rajzóhelyre, hogy felajánlja a következő nősténynek.

Egyes táncoslégyfajok hímjei az ajándékot selyembe csomagolják, amelyet maguk termelnek az elülső lábakon lévő fonómirigyekből. Amikor a nőstény kicsomagolja, néha rájön, hogy ehető dolog helyett ehetetlen magot vagy akár pihedarabkát kapott. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem szegi kedvét, mivel így is hagyja, hogy a hím megtermékenyítse. Az ajándék valaha megvesztegetésnek számított, amellyel a hím rá akarta venni a nőstényt, hogy fogadja el őt; ma viszont szertartásos formalitás. Úgy tűnik, maga a szándék számít."

Minden férfi disznó.

2011-03-16T10:00:00.001+01:00

Egy férfit felhív a felesége:
- Gyere azonnal a kórházban, anyám haldoklik. Valószínűleg nem éri meg a holnap reggelt!
- De drágám, este focidöntő lesz a tévében!
- Nem baj, akkor felveszed, és megnézed máskor!
A dologból végül válás lett, amikor a férj feltűnt a kórházban egy kamerával és egy kameraállvánnyal...

2011-02-23T13:33:00.001+01:00

Ezt nézni is hajmeresztő. (A felétől kezdenek bedurvulni.)

Ez meg kommentár nélkül (nem tudok találó kommentárt kitalálni): Scale of universe

2011-01-28T17:09:00.004+01:00

Vesszenek a diktatúrák! Hajrá, Egyiptom!

A hirtelen lezuhant adatforgalom grafikonon
Számomra már most a hatalom kétségbeesett szűkölésének szimbóluma.

2011-01-04T11:53:00.007+01:00

Egy kis számmisztika:

Az új év: 2011

2011 prímszám.

2011 felírható a következő 11 szám összegeként: 157, 163, 167, 173, 179, 181, 191, 193, 197, 199, 211

157+163+167+173+179+181+191+193+197+199+211 = 2011

Ez a 11 szám mind prímszám. Ráadásul egymás utáni prímszámok.

Ki találta ezt meg? És hogyan? És miért? :)

via mathematicsprof

"Egyszerű definíciójuk ellenére a legönkényesebb és legellentmondásosabb tárgyai a matematikusok vizsgálódásának. Gazként nőnek a természetes számok között, a véletlenen kívül semmilyen szabály nem vonatkozik rájuk. Ennek ellenére a legfelháborítóbb törvényszerűségeket mutatják, törvényszerűségeknek vannak alávetve, amelyeknek már szinte kínos pontossággal engedelmeskednek."

(Don Zaiger)

2010-12-25T19:09:00.001+01:00

Vannak, akiknek éber őrangyal jutott.

2010-12-02T12:46:00.001+01:00

"Nem értem a nőket. A legszebb, legromantikusabb pillanatot is tönkre tudják tenni a sikoltozásukkal meg a hülye gázspray-vel!"

2010-12-01T14:40:00.002+01:00

2010-11-04T10:19:00.002+01:00

"A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud."

***

"Amikortól írásos emlékeink vannak, de valószínűleg már a neolit korszak végétől fogva, háromféle ember élt a világon: felül, középen és alul lévő. Sokféleképpen osztályozták őket, számtalan különböző elnevezésük volt, számarányuk és egymáshoz való viszonyuk korszakról korszakra változott; a társadalom lényegbeli felépítése azonban sohasem változott meg. Még óriási földrengések és látszólag visszafordíthatatlan változások után is mindig visszaállt ugyanez a képlet, éppen úgy, ahogy a giroszkópnak mindig helyreáll az egyensúlya, bármennyire kibillentik is valamelyik oldalra.

E három embercsoport céljai teljesen összeegyeztethetetlenek. A felül lévő célja az, hogy ott maradjon, ahol van. A középen lévőé, hogy helyet cseréljen a felül lévővel. Az alul lévők célja az, ha van céljuk - az alul lévőket ugyanis nagyon összetöri a robot, s csak időnként ébrednek a tudatára valaminek, ami mindennapi életükön kívül esik -, hogy eltöröljenek minden különbséget, s olyan társadalmat teremtsenek, amelyben minden ember egyenlő. Így aztán az egész történelem folyamán újból és újból megismétlődik egy fő körvonalaiban mindig azonos küzdelem. A felül lévők hosszú időszakokon át látszólag biztosan hatalmon vannak, de előbb vagy utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kormányozzanak, vagy mind a kettőt. Ilyenkor megbuktatják őket a középen lévők, akik a maguk oldalára állítják az alul lévőket, azzal, hogy úgy tesznek, mintha a szabadságért és az igazságért harcolnának. Mihelyt a középen lévők elérték céljukat, az alul lévőket visszataszítják régi szolgai helyzetükbe, s belőlük lesz a felsőréteg. Nemsokára egy új középső csoport válik ki a másik két csoport valamelyikéből vagy mindkettőből, s a küzdelem újból megkezdődik. A három csoport közül egyedül az alsó az, amelyiknek sohasem sikerült, még átmenetileg sem, elérni céljait.

Túlzás volna azt állítani, hogy anyagi értelemben nem volt fejlődés a történelem folyamán. Még ma is, amikor hanyatlási szakaszban vagyunk, fizikailag jobb helyzetben van az átlagember, mint néhány évszázaddal ezelőtt volt. De sem a jólét növekedése, sem a bánásmód enyhülése, sem a reform vagy forradalom nem hozta soha egy milliméterrel sem közelebb az emberi egyenlőséget. Az alul lévők nézőpontjából egyetlen történelmi változás sem jelent sokkal többet, mint uraik nevének változását."

(Orwell: 1984)

2010-11-01T10:13:00.001+01:00

"A lánnyal folytatott beszélgetések során jött rá Winston, milyen könnyű párthűnek látszani anélkül, hogy az embernek a leghalványabb sejtelme lenne arról, mit is jelent a párthűség. Kétségtelen, hogy a Párt világnézete az olyan emberekre kényszeríthető rá a legeredményesebben, akik képtelenek azt megérteni. Az ilyenekkel el lehet fogadtatni a valóság legdurvább megsértését is, mert nem is sejtik, milyen iszonyú az, amit tőlük kívánnak, s nem törődnek annyira közügyekkel, hogy rájöjjenek, tulajdonképpen mi is történik. Az értelem hiánya következtében egészségesek maradnak. Egyszerűen lenyelnek mindent, s amit lenyelnek, nem árt meg nekik, mert éppen úgy nem marad meg bennük, mint amikor a gabonaszem megemészthetetlenül megy át a madár testén."

(Orwell: 1984)

2010-10-27T15:47:00.017+02:00

Időnként szeretnek kiállni öltönyösök pártállástól függetlenül a színes logójuk és a kamerák közé rettegő tekintettel az orwelli 1984-ről vizionálni (néha nem minden alapot nélkülözvén), de van ennek a szerzőnek egy másik, szintén igen ismert műve, ami szerintem jobban tükrözi a mindenkori politikai helyzetet. Ez pedig az Állatfarm.

Az Állatfarm egyszerre vicces és ijesztő. Na nem úgy ijesztő, mint Stephen King, hanem azért, mert olvasás közben az ember túl gyakran bólogat, hogy igen, ez ismerős. Bár a könyv kifejezetten és bevallottan a sztálini diktatúra "tiszteletére" készült, a megjelenített mocskos és aljas trükköket a mai napig élvezhetjük a híradóból.

A történet nem bonyolult. Egy angol farmon fellázadnak az állatok az ember ellen, elkergetik, és megalakítják saját kis birodalmukat. A disznók azonban lassanként magukhoz ragadják a hatalmat és diktatúrát építenek, amit megfélemlítéssel és propagandával tartanak fenn. A mű tele van jelképekkel, szinonimákkal, gyakorlatilag a valóság analógiája. Szinte minden szereplő valós személyről mintázott, egyesek egész társadalmi rétegeket szimbolizálnak, és valós történelmi események jelennek meg a farm sorsában. Ezekről egész jó, de meglehetősen spoileres leírást ad a wikipédia.

A valós figurák szatirikus megjelenítése mellett pedig ott a diktatúraépítés folyamata: pofátlan ferdítés, cinikus belemagyarázás, a feketéről is bebizonyítjuk, hogy fehér, tudatlan tömegek gátlástalan manipulálása, történelemhamisítás, mindenért felelős bűnbak kreálása, ügynöközés, és ha egyik sem működik, megfélemlítés és erőszak. Ismerős-é?

Több szófordulatot, szállóigét köszönhetünk ennek a műnek, innen van a négy láb jó, két láb rossz vagy a mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek is. De hallottam már azt is valakitől csöndes megjegyzés formájában, hogy "Napóleonnak mindig igaza van", bár akkor még nem tudtam, mit is jelent valójában.

Aki jobban meg szeretné érteni, mi folyik a tévéből, annak érdemes megszereznie az Állatfarmot. Nem is hosszú, elolvasni pár óra az egész és pont azért tartja fenn a figyelmet, mert minden mozdulata emlékeztet valamire. Ez egy felnőtt mese. Régi, nem ide készült, de - sajnos - nem elavult (és nincsenek illúzióim, amióta politika van, az mindig is ilyen volt). Játékos és közérthető formában mutatja meg a hatalom manipulatív eszközeit, amit minden embernek ezer lépésről, széllel szemben fel kellene ismernie. Hogy ne legyünk már annyira birkák.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban tökingyen megtalálható.

2010-10-17T09:21:00.002+02:00

"Szia Ernő!

Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd - bizonyos Molnár Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját. Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te, Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy - élt 26 évet.

Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők.

Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!

Te, Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nem régóta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod. Köszönöm neked. Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty.

Boldog születésnapot, Ernő!

Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel: Geszti Péter"

2010-09-10T20:23:00.003+02:00

Volt már egyszer ilyen büszkélkedős postom, most itt van még egy.

Link a játékhoz: Sieger

És az elvárt eredmény:

Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy minden pályát arany medállal teljesítettem

A játéktípus nem új, minél kevesebb lövésből kell romba dönteni a várat. Pár pálya után az ember ráérez azokra a stratégiai pontokra, ahová érdemes golyót röpíteni, de a vége felé azért van egy-két problémásabb darab.

2010-09-02T15:56:00.001+02:00

Az összetett mondat monnyon le.

(Amilyen hosszú bejegyzéseket írtam mostanában (haha), átállhatnék twitterre...)

2010-08-18T06:00:00.002+02:00

Én kérek elnézést...

(a félreértések elkerülése végett ez egy időzített bejegyzés, ami még aug. 10-én készült, azóta meg remélhetőleg még nem evett meg egy jöttment cápa vagy ilyesmi)

2010-07-25T21:01:00.007+02:00

Az Inception (Eredet) megfogja az agyad és szétkeni a mozivásznon. Hatása alá von, kifelé jövet kételkedni kezdesz abban, hogy amit a mozin kívül látsz, nem csak egy álom csupán?

2010-07-12T00:20:00.000+02:00

Anyádat, Paul!

2010-06-18T10:44:00.005+02:00

"Egy csendes vasárnap délután a 37 éves litván Drasius Kedys, egy kis kaunas-i szőrmekereskedő cég tulajdonosa a nála vendégeskedő kislányával, Deimantele-val játszadozott, amikor a gyerek váratlanul azt mondta, hogy milyen jó hogy ma itt lehet vele, és nem kellett elmennie az anyjával a hotelbe, mert ő nem szereti Andriust, Jonast és az Aidast.

A három név ismeretlenül csengett az apának, és rákérdezett, hogy kik ezek a férfiak.

A négy éves kislány elmondta, hogy több mint egy éve - tehát mikor az egész elkezdődött, még csak három éves volt - Laima Stankünaité, Drasius volt barátnője, Deimantele "édesanyja" a lakásában három férfinak kikölcsönzi szexuális célokra, havonta többször, gyakran hétvégén is, mikor Andrius egy hotelbe viszi őt. A pedofil állatok a kislánnyal együtt meztelenre vetkőztek, elővették a péniszüket, kinyalták a gyereket, a szájába, nemi szervébe, popsijába dugták a hímvesszőjüket, dörzsölték vele a gyereket, majd a spermával összekenték. Ha nem akart bemenni a szobába a kínzóihoz, akkor Laima seprűnyéllel vagy nadrágszíjjal bírta jobb belátásra.

Az apa az eset hallatán megkérte a kislányát, hogy egy felnőtt méretű babán mutassa be, hogy mi történt, és az egészet videóra vette, feltette az internetre, majd több száz fényképet tett a gyerek elé, és arra kérte, hogy válassza ki belőlük bántalmazói képeit. A kis Deimantele többször is kivette a pakliból az említett férfiakat. Kedys ezt követően bejelentette az ügyet a gyerekvédelmi hatóságnál, feljelentette a három férfit a rendőrségen és az ügy a bíróságra került.

Kiderült, hogy a három férfit Andrius Üsas-nak, Jonas Furmanavicius-nak és Aidas-nak hívják. Üsas a Kaunas-i Eurotechnika cég igazgatója és a szociáldemokrata párt (a volt litván kommunisták utódpártja) helyi aktivistája és tagja, Furmanavicius egy hivatalban levő városi bíró, Aidas foglalkozása a teljes nevével együtt e sorok írásáig homályban maradt.

Furmanaviciust három évvel ezelőtt elkapták részeg vezetésért, de a hazánkban is jól ismert módon enyhe pénzbüntetéssel megúszta.

Az "anya" esetenként 1000 eurót kapott a nőtlen, egyedül élő Furmanaviciustól, és a bűncselekményekben Violeta Naruseviciené, Laima nővére, a gyerek nagynénje is részt vett.

A bírósági eljárás több mint egy éven át húzódott, s végül Drasius Kedys minden szinten elvesztette a pert, sőt Algimantas Valantinas, a litván főügyész még azt is visszautasította, hogy kollégáját, Furmanavicius bírót akár egyszer is meghallgassák vagy Kedys ügyvédei kikérdezzék az ügyben. Viszont azt neheztelte a főügyész, hogy Kedys feltette a kislányáról készített videóját az internetre.

Egy 4 éves gyereket a litván törvények értelmében csak egyszer lehetne kihallgatni, de Valantinas főügyész három kihallgatási kérelmet is aláírt, így a gyereket egy helyett három alkalommal kérdezték ki és tíz különböző gyerekpszichológus faggatta a részletekről. Érdekes módon mind a tíz pszichológus azon a véleményen volt, hogy a kislányt nem érte sem fizikai sem lelki károsodás, az apa által előadott sztori nem állja meg a helyét, és a gyerek fiatal kora miatt nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy hazudik, képzelődik vagy igazat mond. Deimantele negyedik kihallgatását és újabb kórházi vizsgálatát már egy női bíró megakadályozta.

Az eljárások végén a vádlottakat bizonyítékok hiányában felmentették és Drasius Kedyst, az apát ellenperbe vonták, aminek végén 290 ezer eurós (77 millió Ft) büntetést szabtak ki rá, és szülői jogait is megvonták tőle. Kedys az első fokú, még nem jogerős ítélet kihirdetésének másnapján ismeretlen helyre távozott.

2009. október 5-én reggel 8:30-kor a 47 éves Furmanavicius munkába menet dugóba került, és mikor kiszállt a Mercedeséből, hogy megnézze, hogy mi történt, egy férfi odalépett hozzá, háromszor hímtagon lőtte, végül rövid várakozás után fejbe. Két óra múlva a házából távozó nagynénit, Violeta Naruševičienė-t lőtte fültövön egy ismeretlen, aki a gyilkos fegyvert a holttest mellé dobta. Később megállapították, hogy a 9 mm-es Berettát Drasius Kedys nevére regisztrálták.

Egy hét múlva a Litván Szociáldemokrata Párt Vilnius-i székházában - amelyben az országos gyerekvédelmi szolgálat központja is található - bomba robbant. Litván újságírók szerint ez a merénylet is Kedys számláját terheli. Kedys attól fogva nem került elő, állítólag lengyelországi rokonainál bujkált, vagy az EU kiadatás-biztos Oroszországban keresett menedéket. Az esetek után az édesanya és Andrius Üsas 24 órás rendőrségi védelem alá került.

A litván és az európai sajtó többsége nagyon szűken számolt be a történtekről, és akkor is az olvasókban azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy a bírót a Daktaras nevű gazdasági maffia tette el láb alól, mert az áldozat keményen fellépett a korrupció ellen, illetve, hogy az ő és Violeta Naruševičienė meggyilkolása és a Vilnius-i robbantás között semmi összefüggés nincs.

Az illegalitásba vonult Kadys internetes oldalt nyitott magának, amelyre özönlöttek a jókívánságok. A Facebook-on rövid időn belül 21 000 ember gratulált a litván terminátornak, a bombarobbantás után 24 óra alatt 16 000 gratulációt kapott és ma már több százezer ember a világ minden tájáról fejezte ki a támogatását.

2010. április 18-án azonban az EFP hírügynökség jelentette, hogy szülővárosától 30 kilométerre megtalálták az addigra már csak „pedofilvadász" néven emlegetett Drasius Kedys holttestét. A rendőrség nem közölte a halál okát, de annyit elmondtak, hogy az áldozat nem végelgyengülésben hunyt el. Raimondas Petrauskas főügyész akkor úgy nyilatkozott, 90%-ig biztosak benne, hogy a szóban forgó férfi holttestét találták meg, Kaunastól, a szülővárostól 30 km-re egy elhagyatott házban.

Az eset óriási felháborodást generált, több közösségi portál és blog szolgáltató felhasználóinak ezrei követelték az igazságtételt, úgy gondolták - többek között a Facebook-on -: képtelen helyzet, hogy a prostituáltató anya, illetve az Aidas néven ismert elkövető büntetlenül ússzák meg tetteiket, s erősen kétségbe vonták, hogy Kedys nem egy általuk megrendelt gyilkosság áldozata lett-e. Ugyanis már csak ez a két elkövető maradt Kedys listájáról.

Minapi hír ugyanis, hogy Andrius Üsas volt politikus motorjával - állítólag részegen - bezuhant egy mocsárba. Hab a tortán, hogy a látleletek szerint, a „baleset" előtt minden valószínűség szerint brutálisan megverték és megkínozták.

Drasius Kedyst hősként tisztelik a pedofília ellenes közösségek, halála pedig tovább fokozta ezt a hősképet, többek pedig úgy gondolják - újságírók és felhasználók egyaránt -, hogy munkája nem fog befejezetlen maradni."

Drasius Kedys
1972-2010

(az írás az interneten többfelé is megjelent, nem tudom, ki az eredeti szerző)

2010-05-03T08:42:00.006+02:00

"ne vigyél el semmit, csak a fotóidat;
ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat;
ne ölj meg semmit, csak az idődet!"
(a geocaching mottója)

2000 május 1-jén kapcsolta ki az amerikai védelmi akármicsoda a gps rendszerben alkalmazott szelektív zavarást, ami addig polgári alkalmazásokban lehetetlenné tette a pontos helymeghatározást. Két nappal később, május 3-án helyezte el az első geoládát amerikában egy Dave Ulmer nevű figura, s a koordinátáit (45°17.460′N 122°24.800′W) feldobta a usenetre. A magyarországi első láda 2001 június 21-én került ki.

Azóta a játék százezrek, talán milliók kedvelt időtöltésévé vált világszerte. Egyszerre hozza közelebb az embert a puszta természethez és a csúcstechnológiához.

Ma 10 éves a geocaching.

2010-04-20T18:17:00.001+02:00

Dan, the Man

2010-02-26T06:00:00.000+01:00

Hát, ez most nem olyan egyszerű, mert a Te esetedben nem tudok megfelelő témájú képet... most komolyan, mi illett volna ide? Ennyire futotta ötletből.

Boldog első szülinapot!

2010-01-20T20:50:00.002+01:00

- Az én jelszavam: élj a mának! Sosem tudhatod, mennyi időd van hátra! Lehet, hogy holnap lelépsz a járdáról, és BUMM! elüt egy úthenger. Akkor aztán bánhatod, hogy nem élvezted ki az életet! Ezért mondom én, hogy a mának kell élni. Neked mi a jelszavad?
- "Nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról".

(Kázmér és Huba)

2010-01-15T00:46:00.002+01:00

Véletlenül csak sikerült belebotlanom ennek az eredeti klipjébe.

Mehet a kvíz, hogy ki mely történelmi eseményeket ismeri fel. A klip apropója és a fő motívuma is a berlini fal, de van itt Tiananmen tér* meg Exxon Valdez is. Én ekkor öt éves voltam, de kommentekben villoghatnak a műveltek, időpont a klipben, esemény és annak időpontja wanted. Különösen érdekelne, hogy 1:57-nél ki az a nő, akit a katonák közrefognak. Aztán arra is kíváncsi lennék, hogy húsz éve így képzelték-e el a változást szelét, ahogy ma kinézünk? Szerintem kicsit csalódnának. Persze nem minden sz*r meg fel lehet fogni optimistán is.

---
* Számomra teljesen hihetetlen így a XXI. században, de igaz, hogy a Google - egészen a közelmúltig - a kommunista rezsim nyomására Kínában cenzúrázta a keresési találatokat. A vezetésnek kényelmetlen oldalakat egyszerűen nem jelenítették meg. Ilyen a tiananmen téri mészárlás vagy Tibet ügye, de sok külföldi híroldal sem érhető el, sőt, a YouTube sem. A Nagy Kínai Tűzfal néven emlegetett rendszer pedig egy olyan program, ami kötelező tartozéka minden Kínában eladott számítógépnek, és ami szintén a központi cenzúra eszköze.

2010-01-01T14:26:00.000+01:00

2009-12-25T23:44:00.002+01:00

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

(A félreértések elkerülése végett: tényleg a világ végén, vacsi közben meg lehet nézni az univerzum felrobbanását.)

A pincér odajött az asztalhoz.
- Óhajtják az étlapot? - érdeklődött. - Vagy a konyhafőnök ajánlatával találkoznának inkább?
- He? - mondta Ford.
- He? - kérdezte Arthur.
- He? - csatlakozott Trillian az előtte szólókhoz.
- Ez már döf - mondta Zaphod. - Lássuk a medvecukrot!

(...)

Zaphod Beeblebrox asztalához nagy, tőgyes állat közelített. Jó húsú négylábú volt, a szarvasmarhafélék családjából, jókora vizenyős szemekkel, kicsiny tülkökkel. Az ajkai olyanféle fintorba húzódtak, amit kis híján megnyerő mosolynak lehetett volna mondani.
- Jó estét - zökkent le nehézkesen a tomporára. - Én vagyok a konyhamester ajánlata. Felajánlhatom önöknek a testrészeimet?
Rövid kérődzés után kényelmesebb pozitúrába rendezte a hátsó fertályát, majd békésen végignézett rajtuk. Az állat jámbor tekintete a hitetlenkedő meghökkenés pillantásaival találkozott Arthur és Trillian részéről, lemondó vállrándítással Ford Prefectéről és a leplezetlen étvágy kifejezésével Zaphod Beeblebroxéról.
- Talán egy szelet hátszínt? - javasolta az állat. - Fehérboros mártásban dinsztelve?
- Ööö... mármint hogy az ön... a magá... ebből a hátból itt? - suttogta Arthur szörnyülködve.
- Hát persze hogy az enyémből, uram - bődült el az állat készségesen. - Ki másét tudnám felajánlani?
Zaphod talpra ugrott, és szakértő módon lapogatta-tapogatta az állat hátát.
- És nagyon jó a felsálam is -, dünnyögte az állat. - Nagy súlyt helyeztem az izomfejlesztő gyakorlatokra, és rengeteg szemestakarmányt fogyasztottam ennek érdekében. - Diszkrét nyögéssel felböfögött egy takarmánycsomót, kérődzött rajta egy kicsit, majd ismét lenyelte.
- Vagy egy kis bélszínt inkább? - ajánlotta.
- Úgy érted, hogy ez az állat csakugyan azt akarja, hogy megegyük? - suttogta Trillian Fordnak.
- Hogy én? - rökönyödött meg Ford. - Nem értek én semmit!
- Ez egyszerűen iszonyatos! - fakadt ki Arthur. - A legvisszataszítóbb dolog, amiről életemben hallottam.
- Mi a probléma, földlakó? - kérdezte Zaphod, aki időközben az állat hatalmas tomporára helyezte át figyelmét.
- Csak az - mondta Arthur -, hogy nincs kedvem olyan állatot megenni, amelyik felkínálja magát. Szívtelenség volna.
- Még mindig jobb, mint olyan állatot megenni, amelyik nem akarja, hogy megegyék - érvelt Zaphod.
- Nem erről van szó - tiltakozott Arthur. Aztán gondolkodott egy csöppét. - Na jó - folytatta -, lehet, hogy erről. Nem érdekel, nincs kedvem erről vitatkozni. Azt hiszem...
Az Univerzum halálos kínban őrjöngött körülöttük.
- Azt hiszem, elég lesz egy kis zöldségsaláta is - nyögte ki.
- Megkérhetném, hogy vegye fontolóra a májamat? - kérdezte az állat. - Feltételezésem szerint igen lágy és porhanyós lehet már, ugyanis hónapok óta tömetem magam ennek érdekében.
- Zöldségsalátát kérek - mondta Arthur nyomatékkal.
- Zöldségsalátát? - Az állat rosszallóan forgatta a szemeit.
- Csak nem azt akarja mondani - kapta fel a vizet Arthur -, hogy már egy kis zöldségsalátát sem ehetek?!
- Én nem - mondta az állat. - Ellenben sok olyan növényt ismerek, amelyik határozottan ellenzi az ilyesmit. Épp ezért határozták el a végén, hogy az egész szövevényes probléma megoldására olyan állatokat tenyésztenek ki, amelyek ténylegesen arra vágynak, hogy megegyék őket, és ezt az óhajukat
határozottan ki is nyilvánítják. Ez vagyok én - tette hozzá biccentve.
- Kérek egy pohár vizet - mondta Arthur.
- Nézd - mondta Zaphod. - Mi enni jöttünk ide, nem állati szövetekről szövegelni. Négy adag bifszteket kérünk, mégpedig iziben! Ötszázhetvenhatmilliárd éve nem ettünk egy falatot sem!
Az állat talpra kecmergett, majd diszkréten felbőgött.
- Igen bölcs döntés volt, uram, ha szabad megjegyeznem. Rendben - mondta. - Akkor hát megyek, és főbe lövöm magam.
Megfordult, és barátságosan Arthurra kacsintott.
- Ne aggódjon, uram, gyűlölöm az állatkínzást. Nagyon humánus leszek magamhoz - mondta, és sietség nélkül elindult a konyha felé.

2009-12-12T22:23:00.003+01:00

Bár ezt a blogot kb. tízen olvassák, rajtam ne múljon. Főleg, hogy igen szép emlékeim vannak lápokról.

http://tozegto.freeweb.hu/

2009-11-25T21:07:00.007+01:00

Öregapók, akik még emlékeztek erre, ezt tudtátok?

Katt ide

Akik nem tudják, mi ez, azoknak röviden elnosztalgiázom. Jó tíz évvel ezelőtt, mikor még az iskolában számítógépeztünk, minden gépen fent volt ez a SkiFree nevű játék. Egy síelővel kellett végigmenni az akadálypályán, kerülgetve a fákat, a köveket és a többi síelőt, és ugratgatva a hóbuckákon. A játék végén azonban mindig beszaladt a Jeti, és megevett. Valahogy így. Senki nem tudta, hogy ennek nem kell feltétlenül így történnie.

2009-11-13T13:52:00.002+01:00

Ó, te jó ég, miért ír valaki olyanról, amihez nem ért?

1) Ha eddig firefoxot használtál, nehogy eldobd emiatt a cikk miatt. A biztonságot nem kilóra kell mérni.
2) Sem az sql injection, sem a cross site scripting nem az, amit a cikk írója volt szíves odaböfögni. Legalább elolvasta volna a wikipédiát, ha már belinkelte...

Hogy is szokták mondani modorosan? Ülj le, egyes!

2009-11-02T16:11:00.002+01:00

Mai nap top beszólása rovat következik. Előzmény: hallgató kérdez a tanártól ímélben, hogy a házi feladatot meg lehet-e oldani a javasolttól eltérő módon, avagy kötelező-e a javasolt módszert használni. A mai top-beszólás kredit a tanár úr válaszáért jár:

"(... hallgató kérdése ...)

Ez kb. olyan kerdes, hogy egy uveg sort kizarolag ugy szabad-e
meginni, hogy az ember szajahoz illeszti a megdontott uveget, vagy ugy
is megengedett, hogy
nem er hozza az uveghez es a muvelet kozben fejen all.

A valasz erre es az eredeti kerdesre is az, hogy szabad, de minek.

Udv
Sz.K.L."

(Csöndben megjegyzem, hogy a hallgató nem én voltam.)

2009-10-27T16:58:00.002+01:00

A mai nap top szövege:

"A gyermeknevelés első számú törvénye, hogy akármit csinálsz, úgyis elbaszod, és végül ott állsz egy tőled teljesen független felnőttel, akinek igaza van veled szemben." (forrás)

Második helyezett:

"(...) csak az első 3 hónap a durva utána már csak szenvedni fogsz:D" (forrás)

2009-10-17T11:42:00.001+02:00

"Valaki bejelenthetne egy logó versenyt, és akkor az emberek elküldhetnék az ötleteiket egy weboldalra. Mindenesetre ezen a képen úgy tűnik, mintha a pingvin alig bírná el a földet, és mindjárt összenyomja. Azt hiszem, ez nem egy túl jó, pozitív üzenetet hordozó logó…

Amikor pingvinekre gondolsz, akkor vegyél egy mély levegőt, és gondolj arra, hogy "édes". Aztán vegyél még egy levegőt, és gondolj arra, "aranyos". Majd térj vissza az "édes"-re (közben ne felejts el lélegezni!), utána pedig gondolj arra, hogy "elégedett". Eddig tudtok követni? Remek…

Namost, a pingvineknél (imádnivalóan) az "elégedett" vagy azt jelenti, hogy most feküdt le valakivel, vagy pedig telezabálta magát heringgel. Ezt higgyétek csak el, én értek a pingvinekhez, csak ez a két lehetőség van.

Namost, mivel senki nem akarja, hogy egy felizgult pingvinnel kapcsoljanak össze minket (ez nem lenne túl jó politika), ezért most vegyük inkább a "tele a pocakja heringekkel" esetet. Szóval képzeljetek egy kicsit pocakos, jóllakott pingvint, aki épp most büfizett egy kiadós ebéd után. Egyszerűen csak ül, arcán elégedett mosoly - a világ egy csodálatos hely, ha épp nemrég ettél meg néhány mázsa nyers halat. (…) Ha esetleg így nehezen tudod beleélni magad, nyers hal helyett gondolhatsz valami másra is, mondjuk csokoládéra, vagy éppen amit szeretsz.

Tehát eddig ott tartunk, hogy van egy aranyos, imádnivaló, jóllakott pingvinünk, aki épp most falt fel rengeteg heringet. Még mindig tudtok követni? MOST jön a dolog neheze. Próbáljátok meg ezek alapján stilizáltan lerajzolni, amit elképzeltetek. Nem az összes részletet - csak egy fekete, ecsetvonás-szerű körvonalat (tudjátok, amikor a körvonal szélessége változik a képen). Na, EHHEZ kell tehetség. Mutassátok meg másoknak a rajzot, és ha ezt mondják gügyögve: "Jaj, de édes pingvin, fogadjunk, hogy tele a pocakja heringgel", és a kisgyerekek pedig ugrálva követelik, hogy "Anyu, anyu, kaphatok én is ilyet?!", akkor jó úton jártok. (...)" (eredeti)

A Linux logójának, Tux-nak, a pingvinnek születése :).

2009-10-12T17:09:00.008+02:00

Nézzétek már, mi esett be:

o_O

Valami egy hete nem léptem be iwiwre, visszamenőleg meg 4 napra mutatja nekem az üzenőfalat, azok között ~~egy lopott gitár gazdáját keresik~~ [ennek a mondatnak semmi értelme :)] egy ellopott gitárt keresnek, de arra azért szerintem emlékeznék, ha megpattantam volna egy gitárral a nyóckerben.

Kedves akárki, aki névtelenül küldesz nekem ismeretlen okból üzenetet: ha ezt véletlenül olvasod, küggyé' má' még egyet, most már érdekel a sztori...

UPDATE:

No, úgy néz ki, Balázs tippjére és egy kis leleménnyel sikerült beháromszögelni az illetőt...

2009-09-29T21:03:00.002+02:00

A vallás a nép ópiuma.

(Saját élményből táplálkozó bejegyzés.)

2009-09-12T06:00:00.000+02:00

Boldog 1. szülinapot :)

2009-09-11T13:19:00.002+02:00

Zaklatás miatt pert indított Isten ellen egy amerikai farmer az alabamai bíróságon, mert 8 év alatt háromszor is belecsapott a villám. Jonas Wilding 100 millió dollárt követel kártérítésként. Megkérdeztük Szőgyényi József sztárügyvédet, milyen esélyei vannak a felperesnek. Szőgyényi szerint nincs per, amit egy jó ügyvéddel ne lehetne megnyerni. Hozzátette, hogy neki is volt hasonló esete: egy focista néhány éve ilyen jellegű panasszal fordult az egyik megyei bírósághoz. Igaz, ügyfele csak annyit kért, hogy a jövedelem-kiesését lottónyeremény formájában pótolja be az Úr egy éven belül, a biztosító ugyanis villámcsapásra nem fizetett. Szőgyényi elmondta, hogy briliáns előadása nyomán a bírók megszánták szerencsétlen védencét, és helyben hagyták keresetét. Kérdésünkre, hogy mi történt ezután, Szőgyényi így válaszolt: „Védencem egy éven keresztül bőszen lottózott, de nem nyert semmit. Erre irtó mérges lett, és újabb pert akart indítani. Ám a keresetet már nem maradt időnk benyújtani, mert egy edzésen újból megcsapta a villám. Ezúttal nem élte túl.”

Az Úr útjai kifürkészhetetlenek.

2009-09-08T18:07:00.001+02:00

A nap mondata:

"Szívem rózsakertjébe birodalmi lépegetőként tapos a felismerés"

Egész nap ezen röhögtem.

Forrás: sztaki feljelentőgép

2009-08-27T19:58:00.002+02:00

Egy diákszövetkezetnél ajánlott informatikai munkákat nézegettem. Valaki bölcs megmagyarázhatná ezt:

"Főállásba keresünk Oracle PL/SQL szakértőt.
Elvárások:
- Oracle PL/SQL ismeret
- banknál szerzett min. 2 éves munkatapasztalat
- végzettek jelentkezését is várjuk
Fizetés: 2500-3000 Ft/óra
Jelentkezni szakmai önéletrajzzal lehet."

Hogy mi az az Oracle PL/SQL, az tökmindegy jelen esetben, én sem tudom. De. Ez diákmunka közvetítő. Felmerül a kérdés, hogy milyen világban él az, aki diákot keres olyan feltételekkel, hogy
- főállás (aha, és iskolába mikor járjon az illető?)
- szakértőt (és diákot?)
- banknál szerzett min. 2 éves munkatapasztalat (egy diáktól várják ezt, ahol a 2 év munkatapasztalat igen necces. ráadásul banknál? bankhoz adatbázis-fejlesztőnek azért nem hiszem, hogy beengednek mindenféle jöttmentet, pénzintézetnél - remélem - nem elég az ötös matek érettségi)

Annak pedig látszik, hogy a cég is tudatában van, hogy diákmunka közvetítőnél adta fel a hirdetését, mert a végére még odapöccinti, hogy végzetteket is szeretettel várnak.

Én vagyok maradi, vagy ez tényleg pöppet elrugaszkodott a valóságtól?

2009-08-24T00:20:00.002+02:00

Megnéztem a Magnolia című filmet. 3 órás, mégsem akartam kikapcsolni a felénél, egyszerűen ennyi kellett neki. Könyékig turkál a lélek sötét bugyraiban, és nem csöpög a nyál a képernyőről.

Csupán egyetlen kérdésem maradt.

Ez meg mi a f*sz volt?

ps.: a zene (is) magával ragadó...

2009-07-31T21:46:00.011+02:00

Két vonalon indul ez a bejegyzést, aztán majd összeér.

1. Van nekem egy bölcsességgyűjteményem, még 2002-ben kezdtem gyűjtögetni egy word fájlba, ami az idők folyamán szépen megduzzadt, most közel 2300 egy-két mondatos kis okosság van benne.

2. Van egy olyan dolog, hogy dailytag, ami oldalbetöltéskor egy okosságot jelenített meg itt nekem. A ketreces felirat alatti dolgok innen származtak.

~~Brit~~ Tudósok, mérnökök és szakemberek százai dolgoztak éjt nappallá téve hosszú éveken át (hétvégén és ünnepnapon is), és most íme, elkészült: az 1-es pont gyűjteményének és a 2-es pont ötletének furfangos ötvözésével megalkotódott tökugyanaz, mint ami a dailytag.

Ha te is szeretnéd, hogy ilyeneket nézegessenek a látogatóid az oldaladon és/vagy szeretnél segíteni leterhelni a bme egyetemi nagyszerverét (mert hogy ott fut a szkript), illeszd az alábbi kódot a megfelelő helyre:

<script language="javascript" src="http://users.hszk.bme.hu/%7Evz557/blogspot/quotes/quotes.php"></script>

Küldhettek is okosságot, ha nincs még meg, beteszem.

2009-07-28T22:26:00.005+02:00

(Not in) Hall of Fame, azaz Hírességek Csarnoka('n kívül) - olyan emberekről szeretnék megemlékezni, akik valamilyen hibaszázalék folytán, méltánytalan módon nem kerültek be a hírességek közé. Vagy bekerültek, csak a köztudatban nem szerepelnek. Olyanokról, akikről semmit, vagy alig hallott valamit a zzutca embere, pedig valami miatt megérdemelnek legalább egy gyors kalapemelést.

Elsőként nem egyetlen embert, hanem rögtön egy egész hölgykoszorút választottam bemutatásra. Isten a tanúm, hogy napok (hetek?) óta készülök erre a bejegyzésre, erre tessék, indexék beelőztek. Nem tudom, hogy jutott eszükbe pont most erről írni, de legalább nem kell sokat vesztegetni a tudományos háttérre, akit érdekel, elolvashatja. A cikkben említett Henrietta Leavitt-ről (is) szó lesz ugyanis az elkövetkezendőkben.

De messzebbről kell indulni. A 19. század végén, 20. század elején járunk, amikor is egy akkor újdonságnak számító fényképészeti eljárással egész sor lehetőség nyílt meg a csillagászok előtt. Korábban csak szemmel lehetett kukucskálni, de rájöttek, hogyan lehet a csillagok képét fotólemezre elmenteni (:)). Ez sokkal objektívebb megfigyelést tett lehetővé. Egy John Draper nevű arc (aki egyébként az első fotót készítette a Holdról) minden személyes vagyonát a Harvardra hagyta azért, hogy ezzel anyagi bázist teremtve elősegítse az összes csillag katagolizálását.

Pickering háreme munka közben

A munkához egy Edward Pickering nevű úriember láthatott hozzá. A feladat önmagában nem nehéz, viszont nagy koncentrációt és precizitást igényel, rendkívül szöszmötölős, igazi robotmunka. Éjszakáról éjszakára lefényképezik az égbolt ugyanazon területeit, és a kis pontok alapján egy rakás dolgot feljegyeznek a csillagokról, mint például az elmozdulásukat vagy a fényességük megváltozását. Pickering felvett egy csapat fiatalembert, azonban nem volt velük megelégedve: összeszedetlenek voltak, nem dolgoztak elég precízen. Végül megelégelte a pontatlan munkát, és azzal a felkiáltással, hogy ezt még a házvezetőnője is jobban csinálná, kirúgta az egész bandát, helyettük pedig egy csupa nőből álló társaságot szervezett, élükön a házvezetőnőjével. A Pickering háremének csúfolt csoport munkája igen hasznosnak bizonyult.

Egy Annie Jump Cannon nevű hölgy például szebb éveiben akár ötezer csillagot is katalogizált havonta az említett pontossági követelményeknek megfelelően. Később ezért tiszteletbeli doktorátust kapott az Oxford Egyetemtől, beválasztották a tizenkét legkiválóbb amerikai nő közé, sőt, első nőként megkapta az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia igen rangos Draper-aranyérmét is. Meghatározó szerepe volt a képen látható színkép-osztályozási rendszer kialakításában. Ennek könnyű megjegyezhetőségére kitalálták az "Oh, Be A Fine Guy - Kiss Me!" (Ó, légy kedves srác - csókolj meg!) mondókát. (Fiúk persze helyettesíthetik a guy-t girl-lel :)).

Henrietta Leavitt, akiről az index cikk is említést tesz, bizonyos típusú változócsillagok, név szerint a cefeidák megszállottja lett. Álhatatos munkájának eredményeként ma a cefeidákra úgy tekinthetünk, mint az univerzum méterrúdjaira. Ezen speciális csillagok fényességváltozásai alapján egész pontos távolságbecsléseket lehet adni. Korábban nem tudták meghatározni, hogy a távoli égi objektumok milyen messze vannak, Leavitt asszony felfedezésének köszönhetően azonban erre az 1910-es évektől kezdve praktikus és hatékony módszer van. Ő egymaga azonosította az akkor ismert cefeidák felét, több, mint 2400 darabot.
Felismervén, hogy mekkora szolgálatot tett az ő munkája a csillagászatnak, 1924-ben egy svéd professzor elkezdte a papírmunkát, hogy Nobel-díjra jelöltesse. Sajnos kiderült, hogy Henrietta Leavitt már három évvel korábban elhunyt rákban, így nem érhette meg eredményeinek elismerését.

Külön érdekesség, hogy mind Annie Jump, mind Henrietta gyakorlatilag süket volt. Előbbi gyermekkorában súlyos skarláton esett át, utóbbi valószínűleg agyhártyagyulladás szövődménye miatt nem hallott. Süketségükből eredendő hátrányukat a szervezetük valószínűleg élesedő látásukkal kompenzálta, ezért is lehettek sikeresek az aprólékos fényképelemzésben.

2009-07-13T12:00:00.003+02:00

"Jó ember volt, csak rossz varázsló."

(Dorothy, Ózról)

Ma már végzünk Ózzal, gondolom mindenkinek elég volt belőle, nekem írni biztosan :). Amúgy is írnék sok mindenről, csak többnyire időszűkében vagyok, aztán mire beférne, elkeveredik az ötlet. No, de ennyit a rinyálásról, lássuk a bundást.

Kiderült tehát, hogy Óz, a nagy varázsló egy közönséges csaló. Mit is takar ez?

Dorkához hasonlóan véletlenül került erre a mindenfelől sivatag által határolt vidékre: egy csomó lufiba kapaszkodott, ami felemelte, a szél pedig ide sodorta. Mivel az égből pottyant, a helyiek varázslónak hitték, ő pedig egész birodalmat épített erre a hiedelemre. Senki nem tudott erről, a népe előtt később sosem mutatkozott, az ajtónállók sem látták soha, csupán a híre tartotta fenn a hatalmát. Dorkáéknak is mindenféle, paraván mögül kötéllel irányított trükkel varázsolta elő a különböző megjelenési formáit. Óz ezért állandó rettegésben élt, mert ha kitudódik, hogy ő link varázsló, akkor a népharag lesz a legkisebb gondja, a gonosz boszorkányok biztosan azonnal a hatalmára törnének.

Ez így ciki, már csak azért is, mert hőseink így nem juthatnak hozzá áhított dolgaikhoz. Óz azonban kamu/placebo megoldásokat eszel ki (a Madárijesztő fejét például zsilettpengével tölti fel, így már vág az esze, mint a borotva), így mindenki elégedett. Már csak Dorkát kell hazajuttatni, erre azt találják ki, hogy ugyanúgy csinálják, mint ahogy idejutottak: Óz léggömböket fújat fel, amibe belekapaszkodnak, és átrepülnek a sivatagon.

Ha valaki azt hiszi, itt vége a történetnek, téved. A tervbe ugyanis hiba csúszik.

Dorka Totó miatt lemaradt a menetrendszerinti lufijáratról, így Óz egyedül repül el, a kislány meg Smaragdvárosban ragad. Kellemetlen.

Úgy döntenek, az eddig még az eseményekből kimaradt Déli (jó) Boszorkánynál próbálnak szerencsét. El is indul a kis csapat. (A Madárijesztőt időközben Óz helyére megválasztják a birodalom vezetőjének, ha már annyi esze van, nem sokáig szarakodtak az utódlással. A Bádogember az elolvadt higiéniabajnok nyugati boszorkány helyét vehette át.)

Útban dél felé ismét fura helyekre keverednek. Egy nagy erdőben életre kelt fák támadnak rájuk, majd olyan vidékre tévednek, ahol minden porcelánból van, a föld, a házak, az emberek, minden. Itt mindenkinek az a legnagyobb problémája, hogy nem akar eltörni. Elhagyva a "porcelán csecsebecsék országát", mint valami viccben, belebotlanak egy erdei gyűlésbe. Az állatok tanácstalanok, mert - horror, horror, horror - egy hatalmas pók fenyegeti őket. De akkora, hogy a teste elefántéhoz, a lábai egyenként egy-egy fához hasonlíthatók csak. Az oroszlán nagy kegyesen felajánlja, hogy megöli a pókot, ha cserébe ő lehet az állatok királya ("- Ha elpusztítom ellenségeteket, hódoltok majd nekem, mint az Erdő Királyának? - kérdezte az Oroszlán." - pofám leszakad, karrierista köcsög!) Ebbe mindenki örömmel beleegyezik, úgyhogy az oroszlán megkeresi a pókot, aki épp alszik. A fej és a tor találkozásánál lévő vékony résznél lerágja a pók fejét, és kész is. Most már az oroszlánnak is jutott bársonyszék. Ez a sok minden a történetben is nagyjából ilyen tempóban követi egymást, nincs rendesen kidolgozva, csak halaggyunkmá' jelleggel összehajigálva.

Dorka viszont még mindig nem Kansasban van, de közel a végkifejlet. Nagy nehezen eljutnak a Déli Boszorkányhoz, Glindához. Ő jót szórakozik a társaságon, a Madárijesztőt, a Bádogembert és az Oroszlánt az újdonsült népéhez küldi vissza, Dorka pedig megtudja, mire is jó a varázscipő, amit a gonosz keleti boszorkányról tépázott le, és amit megérkezése óta a lábán cipel. Bizony, innen már nem nehéz kitalálni: a cipővel faszán lehet teleportálni. Csak háromszor össze kell ütni a sarkait, és már repülsz is, ahová akarsz.

Sajnos repülés közben a cipők leesnek a kislány lábáról, de legalább Dorka Totóstul visszajutott Kansasba, ahol Henrik bácsi már fel is építette az új pecót.

Eddig a történet, de engedtessék meg nekem hozzáfűzni pár személyes megjegyzést, amolyan műelemző jelleggel. Véleményem szerint az ötlet zseniális, ahogyan az alapvető emberi értékeket - mint bölcsesség, szeretet és bátorság - ütköztető keretet felépítette, a figurákat megalkotta. A történet váza is stabil lábakon áll (ez aztán a képzavar), minden a helyén van, de sajnos a felénél elfogyott a szusz, hogy ráhúzza a vázra a husit. Miután elindultak nyugat felé, tömören, pár mondatban, szinte felsorolásszerűen történnek az események, mint ha lett volna egy listája, amiről folyamatosan pipálta ki, amit beleírt, és gyorsan akart végezni. Ez már nem volt olyan élvezetes. De mindenképpen javára kell írni - s valószínűleg ezért is olyan elismert mű világirodalmi szinten -, hogy olyan elképzelt világot teremtett, tele apró ötletekkel, amiből, úgy gondolom, sok későbbi alkotás is ihletet merített. Gondolok itt - például - az erdőt őrző fákra, amik indákkal csavarják körbe és ejtik foglyul az embert. Hány ilyet láttunk már azóta filmeken?

A rövidített verzió csupán ennyi (és még így is finomabb, mint az eredeti egyes részei):

"Oké, és akkor én hogy jutok hozzá bátorságához?"

Na, de lezárásként Judy Garland énekel, Kansas fekete-fehér, a film pedig 1939-es:

2009-07-09T14:00:00.001+02:00

"- Nem tudom, hol van az a Kansas, még sose hallottam róla. De mondd csak: civilizált ország?
- Ó, igen - felelte Dorka.
- Ahá, így már érthető a dolog. Mert a civilizált országokban, tudomásom szerint, nincs többé boszorkány, se tündér, se varázsló. De Óz birodalmába még nem jutott el a civilizáció, mi el vagyunk vágva a világ többi részétől. Ezért nálunk még ma is vannak varázslók és boszorkányok."

(Óz, a nagy varázsló)

Gondolom mindenki tudja, hogy a csapat még nem állt össze. Eddig megtaláltuk már a Madárijesztőt és a Bádogembert.

Nemsokára a Gyáva Oroszlán is előbukkant az erdő sűrűjéből. Neki semmiféle morbid defektje nincs, csupán meggyőződéses gyáva. Konfliktuskezelés az ő esetében úgy történik, hogy üvölt egy bődületesen nagyot, amitől mindenkiben megáll a sz*r, így az oroszlán vélt avagy valós gyávasága eleddig mindenki előtt titok maradt. Most azonban kibújik a szög a zsákból, a találkozás vége az, hogy az oroszlán is elindul Dorkáékkal Ózhoz, hátha kaphat tőle bátorságot.

A kis társaság veszélyes kalandokat él át Smaragdváros felé menet a sűrű erdőtől kezdve a szakadékon át egészen a sebes folyóig és a pipacsmezőkig. Rendkívül okos dramaturgiai húzást lehet itt megfigyelni, ami manapság talán nem lenne különleges, de ne feledjük, az eredeti mese 1900-ban jelent meg, akkoriban lehet, hogy újdonság volt. Az események során ugyanis rendre úgy kerülnek ki a csávából, hogy a(z észre áhítozó) Madárijesztő ötletel, és kitalálja a menekülés útját, amit sokszor a (bátorságra áhítozó) Gyáva Oroszlán életét kockáztatva visz véghez. A szívtelen, s így önmagát szeretni képtelen lényként aposztrofáló Bádogember pedig a legkisebb bogarat is sajnálja az erdőben, folyton meghatódik és sírva fakad, ezért Dorka szorgalmasan törölgeti a könnyeit, különben a bádog arc "berozsdál". Mindannyian olyan tulajdonságra vágynak, ami megvan bennük, csak nem volt még senki, aki segített volna nekik felismerni ezt. Sajnálom, és nem is értem, hogy a későbbiekben ez a vonal miért nem lett a megoldás része, vagy miért nem kapott legalább nagyobb hangsúlyt.

Végül elérik Smaragdvárost, és tulajdonképpen jobban jártunk volna, ha itt vége is valamiféle happy enddel. De nincs, ugyanis még csak a könyv felénél tartunk. Érzésem szerint innentől kissé össze lett csapva a történet, mely a végére azért kerek egésszé válik, megvan tehát mindennek a helye, de nem nyújtja már azt az elvarázsolt mesevilágot, amit az eddigiekben láthattunk. A jól kidolgozott történetnek inkább csak a váza van meg, amire tessék-lássék alapon ráaggatták az eseményeket és a párbeszédeket; az volt az érzésem, mint ha az író nagyon szeretett volna már túl lenni az egészen.

Hőseink bejutnak Smaragdvárosba, de probléma akad. Óz, a nagy varázsló ugyanis először nem hajlandó fogadni őket, aztán mégis, de csak naponta és egyesével. A négy szereplőnek négyféle alakban jelenik meg, Dorkának egy test nélküli fej beszél a trónról (horror reloaded), a Madárijesztő egy szépséges hölgyet lát, a Bádogember félelmetes fenevadat, a Gyáva Oroszlánnak pedig tűzgömbként mutatkozik a nagyfőnök. Mindannyian elmondják, mit szeretnének, Óz pedig mindannyiuknak azt a feltételt szabja, hogy öljék meg a gonosz Nyugati Boszorkányt (a gonosz keletit ugye Dorka még az elején véletlenül kinyírta). Nem túl korrekt egy kérés, de nincs mit tenni, elindulnak. Jön egy rakás népmesei elem, hogy miként igyekszik megakadályozni a Nyugati Boszorkány, hogy a közelébe férkőzzenek, és hogy ezek miként mondanak sorra csődöt (farkasok, varjak, méhek... ehh). Végül mégis sikerül Dorkát fogságba ejteni, akire így rabszolgasors vár a gonosz boszorkány kastélyában. Egyszer azonban összebalhéznak a kislány cipőjén (a Keleti Boszorkány varázscipője, ha emlékeztek), aminek az a vége, hogy Dorka leönti a boszorkányt egy vödör vízzel, aki ettől elolvad (képzeljétek azt a higiéniát... ha egy vödör víz megöli, mennyit zuhanyzott életében...). Így aztán a nyugati országrész is felszabadul, mindenki hepi.

Visszatérnek Ózhoz hogy megkapják végre, ami jár: a kansasi utat, az eszet, a szívet és a bátorságot. Óz azonban megint próbál kibújni, de ezúttal nem ködösíthet tovább: kiderül, hogy a nagy varázsló egy közönséges csaló.

(éééés az izgalmakat fenntartandó, innen folytatjuk ;), a befejezés következik)

2009-07-06T23:07:00.002+02:00

"- Tegyük fel, hogy van egy feladat, amit meg kell oldanod, de nem vagy biztos benne, hogy jól csinálod. De azért haladsz vele, csak bizonytalan vagy a végkimenetelben. Mit teszel ilyenkor? Csinálod, csinálod, hátha lesz belőle valami, vagy befejezed, és hátrébb lépsz egy lépést, megpróbálod jobban átgondolni?
- Ez most akkor arra irányul, hogy szeretek-e gányolni?"

Egyszer azt mondta nekem egy lány, hogy az apja szerint intelligens ember kérdésre kérdéssel válaszol. Ez a bizonyos fater ma magát Einsteint láthatta volna bennem, mikor a fentihez hasonló kérdésekre a fentihez hasonló kérdésekkel felelgettem egy ún. állásinterjún.

Node, amiért a post íródik, lelökve Óz-t az első helyről*, az a következő. A feladat ez volt: van egy hűtőszekrény, amiről tudod, hogy rossz. Akkor is világít a lámpája, amikor csukva van az ajtaja (mindegy, honnan tudod ezt, tudod). A kérdés, hogy hogyan bizonyítanád ezt be a főnöködnek?

Megoldási javaslatok kommentbe jöhetnek. Pár nap múlva ideírom majd, én mit mondtam rá.

* Ózból kész a harmadik és a negyedik bejegyzés is, majd alkalomadtán published, fél napba telt megírni ~~faszé' baszom el mindig ilyen faszságokra az időt...~~

2009-07-06T15:45:00.004+02:00

- Én azért mégis inkább eszet kérek Óztól, és nem szívet - elmélkedett a Madárijesztő. - Mert az esztelen nem tudná, mit kezdjen a szívével, még ha volna is neki.
- Én a szívre szavazok - okoskodott a Bádog Favágó. - Mert az ész nem tesz boldoggá, márpedig a boldogság a legfőbb dolog ezen a világon.

(Baum: Óz, a nagy varázsló)

Hitelesebb lenne ez a fenti szép gondolatsor, ha nem épp másfél oldalnyi, sugárban fröcsögő vér előzte volna meg. De ne rohanjunk ennyire előre.

Ott tartottunk, hogy Dorka elindult Smaragdvárosba, kezében kosárral, lábán a lopott varázscipővel és a körülötte ugrándozó Totóval. A mumpicok barátságos népség, éjszakára befogadják, megetetik őt. Dorkának amúgy is nagy riszpektje van a láb alól eltett Keleti Boszorkány miatt.

Egyszer a kislány megállt pihenni, és egy kőkerítés tetején ücsörögve bámulta az aranyló búzamezőt. A kerítéstől nem messze egy karóra egy madárijesztő volt fellógatva, ami rákacsintott Dorkára. A történet életkori besorolásától függően itt vagy sikítás következik, vagy barátkozás. Az Ózban nyilván az utóbbi. A Madárijesztő szó szerint egy madárijesztő. Valami ócska rongy ki van bélelve szalmával, aztán mikor a fejére rajzoltak szemet meg fület, elkezdett látni meg hallani. A Madárijesztő legnagyobb gondja, hogy - bár csak egy napja lóg kint - kiröhögték a varjak, mert nem túl hiteles funkciójában. Egy öreg madár még ki is oktatta: "- Volna csak ész a fejedben, komám, lennél olyan legény, mint az emberek, sőt különb is, mint sokan közülük. Az ész az egyetlen, ami számít ezen a világon, akár varjú az ember, akár ember." (akár varjú az ember, akár ember, vazz...) Így aztán a Madárijesztő legnagyobb vágya, hogy észhez jusson. Szerencsére Dorka arra járt, így elindul vele, hátha Óztól kap egy kis eszet.
Itt jegyezném meg, hogy a Madárijesztő testi integritása igencsak szabadon értelmezett. Hideg éjszakán például kiveszik a ruhából a szalmát, betakaróznak vele, reggel meg visszatömködik. Kemény.

Hőseink beérnek az erdőbe, ahol rájuk esteledik. Találnak egy faházat, de nincs benne senki. Itt töltik az éjszakát. Reggel indulnának tovább, mikor a ház mögött megtalálják a tulajdonost. Ő bizony a Bádogember. Fát vágott az erdőn, de elkezdett esni az eső, ő pedig berozsdásodott és meg se bír mozdulni. Már egy éve ácsorog feje fölé emelt baltával. Dorkáék megolajozzák az izületeit, így végre megint mozoghat. Neki nincs szíve, így felismerve a lehetőséget, Óztól szeretne ő is tarhálni. Hogy miért nincs szíve, az pedig összefügg azzal, hogy hogyan lett ő a Bádogember.

A Bádogember nem született ugyanis bádogként. Valaha hús-vér ember volt, favágó. Feleségül akart venni egy mumpic csajt, de annak az anyja nem engedte, mert derogált dolgozni neki, és azt akarta, inkább a csaj lássa el élete végéig. A lány viszont biztosította a favágót, hogy ha a srácnak lesz elég pénze ahhoz, hogy mindkettőjüket eltartsa, akkor hozzámegy. Így aztán a szerencsétlen balfék kijárt az erdőre napi tizenkét órában. Nem tetszett ez a lány anyjának, úgyhogy megdumálta a Keleti (gonosz) Boszorkányt, hogy akadályozza meg a házasságot. A boszorkány megbűvölte a favágó fejszéjét, így az egy nap lecsapta a favágó egyik lábát. A favágó azonban az egyik haverjával csináltatott magának bádogból egy lábat, így folytathatta a munkát. Nem sokkal később azonban hopp!, a másik lába is levágódott. Ezt is bádoggal pótolták. A következőkben hasonló módon elvesztette az egyik, majd a másik karját is, de ezek is helyettesíthetőek bádoggal. A boszorka éktelen haragra gerjedt és bekeményített. Ezután - wait for it... - a favágó fejét vágta le a fejsze ("Ezúttal már igazán azt hittem, végem van."), majd miután ezt is bádoggal pótolták, nem maradt más, hogy a következő csapásnál a testét hasítsa ketté. Utolsó lépésben tehát a testét is bádogra cserélte le. A üreges bádog felsőtestbe viszont nem került szív, így a Bádogember legnagyobb bánata, hogy nincs szíve.

A Bádogember ezt elmesélte Dorkának és a Madárijesztőnek, aztán került sor a bejegyzés elején idézett párbeszédre.

A Grimm testvérek bekaphatják.

(folytatás következik)

2009-06-30T20:43:00.005+02:00

Akik komolyabban foglalkoznak matematikával, sejthetik, mennyire széles körben alkalmazható, ismerhetik azt a hatékony kifejezőerőt, amellyel a világot leírni képes. Vannak érdekes, üde színfoltok, mint például a Drake-formula, mely az egymással kommunikálni képes civilizációk számát igyekszik megadni. Nemrég viszont olyat találtam, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: egy képlet, mellyel kiszámítható, hogy mikor lesz húsvét! Húsvétképlet, vazz...

A matematika fejedelmének megtisztelő címével büszkélkedő Gauss által kifundált eljárás nálam a fekete máglya kategóriájába tartozik. Milyen perverz agy kell már ahhoz, hogy ezt valaki kitalálja?

Az alábbiakban ti is kipróbálhatjátok Gauss módszerét. Csak írjátok be a fehér téglalapba az évszámot, kattintsatok a gombra, és a fortyogó üstből felszálló lilás-fekete füstben kirajzolódik a megadott év húsvét vasárnapjának dátuma. A nyugati világ, s így Magyarország is a gregorián (Gergely-) naptárat alkalmazza, így ránk az vonatkozik (a julián naptár szerinti eredményt azért tettem be, mert miért ne, része a képletnek). A Gergely-naptárnál - a wikis oldalnak megfelelően - csak az 1583 és 2299 közötti évszámokra lesz jó biztosan a dátum. A többi évre is kiad valamit, de aztat émmá nem tudhassam, hogy jó-e.

(Ez egy java applet, amihez java támogatás szükséges, ami minden épkézláb számítógépen van. Ha mégsem látsz semmi értelmeset, akkor telepítened kell java-t a böngésződhöz.)

Ha valaki ehhez érez affinitást, itt az applet forrása, bár nem hiszem, hogy aki látott már ilyet, az túl sok újdonsággal találkozna.

A húsvét időpontja egyébként a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap”.

2009-06-28T15:04:00.007+02:00

Sokan és sokszor állapították már meg hol kajánul, hol elszörnyedve (ez jó kis írás, olvassátok el), hogy egynémely, alapműveltséghez tartozó gyermekmese csak annyival szelídebb egy B-kategóriás horrorfilmnél, hogy - mivel olvasni kell - nem hallod az üvöltést. Gondolok itt Piroskára, akit a nagymuterral egyetemben egészben megevett a farkas, aztán jött a vadász, kivágta őket a farkas gyomrából, a felszabadult helyet pedig sziklával töltötte fel. Vagy emlékezzünk a Hamupipőkére, amiben a szadista anyuka levágta a lányai lábujját, hogy az beférjen a cipőbe. De megemlíthetjük Jancsit és Juliskát is, akik kétszáz évvel megelőzvén a Fűrész 2-t, élve embert égetnek.

Na, az Óz, a nagy varázslóhoz képest ez mind lófasz.

Nem is olyan rég Alice történetéről állapítottam meg, hogy sokmindenre alkalmas, csak gyermekek személyiségfejlődésének előmozdítására nem. Az Óz esetében e tekintetben sokkal szebb a kép, sok szó esik szeretetről, családról, arról, hogy kinek mi a fontos az életben. A horror viszont, úgy tűnik, elengedhetetlen kellék.

Dorka (eredetiben Dorothy, ugyebár) a végtelen kansasi síkságon lakik egy egyszoba-konyhás kalyibában Emmi nénivel, Henrik bácsival, és Totóval, a kiskutyával. Egy szép napon azonban forgószél kerekedik, ami felkapja az egész viskót és messzire repíti, benne Dorkával és Totóval (az öregek kimaradnak a buliból), hogy aztán pár óra múlva földet érjen valahol. (OFF: Kurva anyját a pizza oscarnak, meglepetéskarfiolt tettek a tengeri herkentyűs spagettibe. Ráharaptam.) Ez a valahol pedig Óz birodalma, ami keleti, nyugati, északi és déli részekre van osztva, és mindegyiket az égtáj nevével fémjelzett boszorkány irányítja. Landolásnál Dorkának rögtön sikerül a házzal agyonnyomnia a Keleti Boszorkányt, aminek azonban a helyi, mumpicoknak nevezett alacsony, törpeszerű őslakosok örülnek, mert ez pont egy rossz boszorkány volt. A helyszínre siető Északi Boszorkánytól (aki jóféle), tudjuk meg mindezt. Dorothy vissza akar jutni Kansasba, ezért a boszorkány Ózhoz irányítja, szóval a kislány kaját vesz magához, és indul. Előtte lenyúlja a halott boszorkány (aki végig a ház alatt fekszik, csak két lábszár lóg ki) ezüstcipőjét, aminek egyébként varázsereje van.

Gyönyörű tájon bandukol végig Dorka a pajkosan pillangókat kergető Totóval, mindössze a sárga köves utat kell követniük, ami egyenesen Smaragdvárosba visz, Óz, a nagy varázsló palotájába.

(folytatás következik)

2009-06-25T18:00:00.005+02:00

A történet egy egyszerű, bejegyzés utáni kommenttel kezdődött. A két félmondatból pedig tettek nőttek ki.

Június 19-én, pénteken este fél tíz körül ültünk fel hárman - Iván, Bali és jómagam - biciklire azzal a határozott szándékkal, hogy - nyilván kisebb pihenőkkel, de - egyhuzamban letekerünk Békéscsabára. Ez légvonalban mintegy 180 km-t jelent, de azt nagyon hamar megtanultuk, hogy a légvonal a valódi távolság igen erős alsó becslése. De ne ~~rohanjunk~~ guruljunk ennyire előre.

(Az éjszakai tekerés ötletére anyukám rezignáltan csak annyit mondott, hogy írjam meg a nekrológomat és beszéljem meg öcsémmel, mi elintéznivaló marad utánam itt Pesten. Nem olyan szörnyű egyébként :).)

Az ökörhugyozás-szerű városi körtúra után kereken éjfélkor hagytuk el a ~~Budapest~~ táblát. Ezután nagyjából öt kilométerenként követték egymást a falvak, időnként megálltunk egy-egy kútnál.

Többször voltam kénytelen írni már ezen az oldalon, hogy olyat láttam, ami szavakkal vissza nem adható, le nem írható. Ilyen az éjszakai országúti biciklizés is. Budapest fényszennyezésétől elszabadulva a tökéletes sötétség vett minket körbe. Szó szerint csak annyit láttunk, amennyit a lámpáink megvilágítottak. Se előtte, se utána semmit. Az ég tiszta volt, de a Hold még nem jött fel (egyébként is utolsó fázisban volt, később is csak egy vékony sarló látszott), így feltündököltek felettünk a csillagok. Városban élve el sem tudja képzelni az ember, mennyi van belőlük.

Az éjszaka meglepően rövid volt. Már egy órával napfelkelte előtt elkezdett pirkadni, húsz perccel később pedig nyugodtan kikapcsolhattuk volna a lámpákat, annyira világos lett. Ezidőtájt érkeztünk a Gödöllői dombság (kerékpáros szemmel) legérdekesebb részéhez. Enyhe emelkedőkön kellett felkapaszkodnunk, hogy a másik oldalon ugyanennyit guruljunk lefelé. Hosszú-hosszú percekig hasítottunk végig az apró falvak lankás lejtőin 25-30 km/órás sebességgel anélkül, hogy cseppet is tekerni kellett volna. Ez az igazi élvezet.

Aminek azonban hamar vége szakadt. Kiérve az Alföldre a töksík vidék terült el körös-körül. Valahol Tápióbicske és Tápiószentmárton között lehettünk, mikor a láthatáron felbukkant a vörösen izzó napkorong teteje. Az ember reménykedik, és a remény hal meg utoljára, de sajnos nem igaz az, hogy azért, mert dél felé mentünk, végig lejtett volna az út. Itt bizony tekerni kell. Háromnegyed hat körül értünk el a megyehatárhoz, és itt már erősen látszódtak rajtunk a fáradtság jelei. Újszász felé pocsék, összevissza gödrös úttal, majd gonosz ellenszéllel kellett küzdenünk. Ezután fordultunk a 32-es útra, amin fél kilenc-kilenc között értük el Szolnokot

Itt lett aztán vége a túra kétkerekes részének: figyelembe véve állapotunkat és tartalékainkat, és azt, hogy vagy Szolnokon szállunk fel a vonatra, vagy Mezőtúron (ami újabb - letekerendő - 60 km), úgy döntöttünk, nem szúrunk ki magunkkal.
Négy órát kellett olyan vonatra várnunk, amin a biciklijeinket is haza tudtuk vinni, ezt az időt a szolnoki pályaudvar melletti füves területen történő fetrengéssel töltöttük.

Iván és Bali főleg a kialvatlanságtól szenvedtek, én annyira nem fáradtam el, de a combjaimban forró ólom keringett vér helyett. Másnap viszont - 14 óra alvás után - mint ha mi se történt volna. Kicsit rossz volt biciklire ülni meg lépcsőzni, de bőven nem értem az erőm végére, és a többiek is így voltak ezzel. (És nem, a seggem se fájt.)

Békéscsabáig tehát nem jutottunk le, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is fogunk. Hamarosan szerintem elkezdünk tervezgetni egy újabb nekilódulást. Iván tavaly - egyedül - már megcsinálta.

Végül a számok:
90 km-rel kerültünk közelebb Békéscsabához légvonalban, ehhez pedig 130 km-nyi tekerés társul. Jó másfélszeres szorzó, ami ugye azt jelenti, hogy a Budapest-Békéscsaba táv olyan 250-270 km lenne.

A sebességértékeket Bali kedvéért és önbecsülésének megőrzése érdekében nem publikálom :).

2009-06-23T23:28:00.006+02:00

Valamiért megint nem tudott magával ragadni a súlyosan megalomán Micheal Bay, pedig látszik, hogy most is beleadtak apait-anyait. Legutóbb sem éreztem a zsigereimben a borzongást az egymásnak feszülő robottestek láttán, ennek ellenére azt kell mondjam: a Transformers - Revenge of the Fallen (Transformers - Bukottak bosszúja) megítélése négerhangya-fasznyi javulást ért el nálam az első részhez képest.

Spoilerezés nem lesz, mert a sztorit nem nagyon értettem.

Viszont most egy rakás pozitívumot fel tudok sorolni. Leginkább az használt a filmnek, hogy kirúgták a parkinson kóros operatőrt, és az embernek marad ideje fókuszálni és felfogni, hogy mi folyik a vásznon, végre nem rángatózik a kamera össze-vissza a bunyózós jeleneteknél. Amiből pedig dögivel kap az ember az arcába: olyan zúzást rendeznek a több, mint két óra alatt, hogy ihaj! Nincs semmi finomkodás, tesze-tosza csitt-csatt, ezt tényleg addig csiszolták, míg le nem szakadt az arcod. A stáblistán legalább 150 név kúszott fel a digitális effekteken dolgozók névsoránál, munkájuk eredményéről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Legalább látszik, mire ment el az ötszáz millás költségvetés. Mert hogy nem forgatókönyvíróra, az biztos. Én egész konkrétan nem értettem, hogy most mit és legfőképp miért csinálnak, másrészt mintha a szöveget nem egy, hanem legalább két ember írta volna. A párbeszédek helyenként arcvakaróan szánalmasak, máshol - főleg mikor a szereplők osztják egymást - briliánsak, viccesek.
A filmet így főleg a látvány cipeli el a hátán, mert Mr. Bay még mindig nem tud rendezni. A drámainak szánt, érzelmeket közvetíteni szándékozó jelenetek borzalmasak és rosszkor jönnek, a szereplők reagálásai az eseményekre sokszor illogikusak, ráadásul tele van a film bosszantó gyermekbetegségekkel: három mérföld sivatagi kocogás és éppen szarrá lövés alatt álló városon átszaladás után a főhősök sérója még mindig tökéletes, ruhájukat pedig mint ha pervollba áztatott vanish-sel mosták volna. Az esetlegesen feltűnő (majd a következő vágásnál esetlegesen eltűnő) koszfoltok is izgalmasan vándorolnak ide-oda.
Pisilő robot most nem volt (helyette volt könnyezve síró), egy-két nüanszot leszámítva végre úgy viselkedtek a transzformerek, ahogy azt az ekkora jószágoktól elvárná az ember.

Végeredményben megér a dolog egy mozijegyet. Aztán ~~le kell tölteni~~ meg kell venni a dvd-t, hogy rongyossá lehessen nézni az effekteket. Mást nem nagyon érdemes, filmművészeti értéke megítélésem szerint igen csekély, és ez lelombozó.
A mjúzikot megint a Linkin Park adja a tőlük megszokott magas művészi színvonalon, bár élek a gyanúperrel, hogy a srácoknak most nem nagyon volt kedve melózni, és az első rész zenei alapját dolgozták kicsit át; így született meg a New divide. Megan Fox pedig még mindig állati jó csaj.

(Elnézést kérek azoktól, akik a biciklizős postra várnak, lesz majd... talán szerdán vagy csütörtökön.)

2009-06-22T22:12:00.002+02:00

Nick Vujicic, aki végtagok nélkül született

2009-06-10T00:04:00.007+02:00

"- Csakhogy én nem szeretem a bolondokat - mondta Alice.
- Hiába nem szereted - mondta a Fakutya. - Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.
- Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? - kérdezte Alice.
- Ha nem volnál bolond - válaszolt a Fakutya -, nem jöttél volna ide. "

(Alice Csodaországban)

Állítólag gyakran vádolják az Alice Csodaországban című gyermekmese íróját, Lewis Carroll-t, azzal, hogy a sztorit egész egyszerűen magánkívül, beszívva, drogoktól kábultan alkotta meg. Első körben azt kell mondjam, egyáltalán nem csodálkoznék rajta. Valahol olvastam, hogy drogosok is használják hallucinációk előtt a "megyek a nyúl üregébe" kifejezést.

Igazuk lehet. Milyen ember az, aki gyerekeknek ír olyan történetet, amiben sokvégtagú csecsemő malaccá változva elrohan? Vagy hogy miután Alice könnyei a teremben eláztatnak minden erdei állatot, a főokos Egér úgy kívánja megszárítani a társaságot, hogy elmeséli a világ legszárazabb történetét? (Tiszta Monty Python)

És ez csak két rövid példa Csodaország történéseiből. Tulajdonképpen az egész mű ilyen apró, lazán egymáshoz kapcsolódó szeletekből áll. Alice meglát a réten egy nyulat, mely idegesen elrohanva mellette a zsebóráját nézegeti, és azon aggódik, el fog késni. Alice utána szalad ("Follow the white rabbit."), és bezuhan a nyúl üregébe (Mátrixrajongók előnyben). Innentől pedig mindenféle racionalitást nélkülöz az ~~történet~~ írás (nem mint ha a zsebórás nyúl rendben lenne). A kislány "állatokkal" beszél, hol itt van, hol ott van, hol megnő, hol összemegy. Április Bolondjával és barátaival, a Mormotával és a Kalapossal uzsonnázik. Számukra megállt az idő egyszer uzsonnaidőben, mert összevesztek az idővel, így mindig uzsonnaidő van, tehát mindig esznek. Viszont nem szeretnek piszkos terítékből enni, így mindig arrébb ülnek eggyel a megterített asztalnál. Alice krokettezik (angol labdajáték, ma gondolom krikett) Csodaország királynőjével, a Szív Királynővel, akinek vitakultúrája odáig terjed, hogy "üssétek le a fejét", így hamar elfogynak a játékostársak. Mind a Szív Királynő, mind az udvar népe nemes egyszerűséggel a francia kártya lapjai. És így tovább, és így tovább, rengeteg apró kis marhaság.

Minden logikátlansága és ténylegesen egyáltalán nem létező története ellenére az Alice Csodaországban engem lekötött, helyenként még vicces is volt ("Alice rendszerint jó tanácsokat adott önmagának, de, sajnos, ritkán követte őket. Néha meg annyira összeszidta önmagát; hogy sírva is fakadt miatta. Egyszer - emlékezett - pofon is ütötte önmagát, mert csalt, amikor önmagával krokettet játszott.") Kicsit jobban odafigyelve az emberi társadalom görbe tükre is megfigyelhető. A végére érve pedig egyáltalán nem volt hiányérzetem, nem bántam meg, hogy elolvastam - amúgy is leküzdhető pár óra alatt.

Az író egyébként (többek között) matematikus, sok ismert idézet, szállóige származik tőle.

A mese eredetijét Kosztolányi Dezső fordította magyarra, állítólag meglehetősen slendrián módon. A bevezető idézetben megszólaló Fakutya például nem is kutya, hanem macska...

Matekos vénájúaknak egy kis érdekesség:

Az elején valahol Alice - épelméjűségét vizsgálandó - számokat próbál összeszorozni: "Nézzük csak, tudom-e még azt, amit tanultam az iskolában. Szóval: négyszer öt az tizenkettő, négyszer hat az tizenhárom, és négyszer hét az ... jaj, még húszig se tudok számolni."

4 x 5 = 12
4 x 6 = 13
4 x 7 (= 14)

Ez nem akkora marhaság, mint elsőre látszik, mert ha az elsőt 18-as, a másodikat 21-es, a harmadikat 24-es számrendszerben nézed, akkor kijön :).

2009-06-09T21:38:00.005+02:00

Van, hogy kifejezetten előnyös, ha az ember nincs tisztában azzal, hogy őrültséget csinál. Valami ilyesmi jutott eszembe elnézve a szombati túránk magasságprofilját:

Az egész kicsit több is, mint 19 km, mert már az erdőben voltunk, mikor eszembe jutott bekapcsolni a csiganyálat. A távon túl az igazán kemény viszont az a 2-3 meredek emelkedő, amikről a rajzon nem látszik, hogy mennyire képes leszívni az ember energiáit. A gps szerint több, mint 8 órát töltöttünk gyaloglással.

A dolog egyébként még szombaton történt. Balázzsal nekiindultunk a Visegrádi hegységnek (ld. a piros pöttyöt). A túra gyalogolós része Pilisszentlászlóról indult, és Dömösön ért véget. Előbbi az egész hegység kellős közepén, utóbbi annak legszélén található. Érintettünk három geoládát is.

Az első láda hamar meglett, bemelegítésnek kitűnő séta az erdőben. A hely különlegességét az adja, hogy egy elhunyt geokesser emlékére telepítették a barátai.

A második innen jó messze helyezkedett el, de könnyed sétával elérhető, a terep nem nehéz. Normális esetben. A dolog egyik pikantériáját az időközben eleredt eső adta. Nagyon azért nem áztunk meg, mert majdnem végig az erdőben voltunk, de azért van egy fílingje annak, mikor a szakadó esőben ücsörög az ember a fák védelmében, és szendvicset majszol. A másik az volt, hogy rossz - vagyis inkább nem létező - ösvényen indultunk el felfelé, így a Nagy-Disznó hegyet a meredekebbik végéről másztuk meg. Ebben az a bosszantó, hogy ha nem szúrjuk el, meg se kellett volna mászni. Feljutva viszont annál érdekesebb dolgokba botlottunk: egy - valamilyen ragadozó - állat koponyája, amiből kőkorszaki módszerekre hajazó bontómunka után kölcsönvettük a fogakat, meg két akkora hangyaboly, amilyet én még életemben nem láttam.

Innen indultunk el a Prédikálószékhez egy egész egyszerűen elmondhatatlanul gyönyörű erdei úton. Ilyen csak a mesében létezik. Hatalmas fák magasodnak az ember fölé, a ritkás aljnövényzet között hol zöld fű, hol egybefüggő, térdig érő avar borítja a talajt. Sajnálom, de lehetetlen visszaadni. Nagyon könnyen visszatalálunk oda, el kéne menni fényképezőgéppel.

Erről az útról el is felejtettünk letérni a megfelelő ponton. Hiába görnyed itthon az ember órákon át a térkép és a gps fölött, ha aztán a helyszínen nem követi a nagy gonddal megjelölt segédpontokat. Olyannyira későn vettük észre a tévedést, hogy már nem érte meg ugyanazon az úton visszamenni (látható a térképen is, hogy hol fordultunk ismét GCSzek felé), így toronyiránt vágtuk le. Az alig több, mint 1 kilométeres utat a közel 250 méteres szintemelkedésnek és a térdig érő avarnak köszönhetően majdnem két óra alatt sikerült abszolválni. A térkép jelzett valami ösvényszerűséget, de az erdő ezt nagyon jól titkolta. A tökéletes vadonban kapaszkodtunk fel, fáról fára. Végre felérve bizton állapíthattuk meg: ez jó mulatság, férfimunka volt.

De megérte. A Prédikálószék és a Vadálló kövek nyújtotta kilátás rátette a koronát a napra.

Nagyon bámészkodni sajnos nem volt időnk, későre járt. Hogy elérjük a buszt, gyakorlatilag lekocogtunk a hegyről. (Mindenkinek ajánlom az erdei futást, lejtőn lefelé.) Egy háznál megkérdeztünk egy fickót a biztonság kedvéért, hogy jó felé megyünk-e. Pár perc múlva aztán utolért minket kocsival, és felajánlotta, hogy bevisz Esztergomba. Addig nem akartunk menni, de a dömösi buszmegállóig tartó fuvarért igen hálásak voltunk.

Hazafelé mögöttünk a buszon egy ~15 éves csaj azzal büszkélkedett a barátnőjének, hogy neki 168-as az iq-ja. Meg beszélt mindenféle másról is. Mikor szállt lefelé, megnéztük magunknak ezt a 168-as iq-t. A szövege és a látvány alapján a felét megítéltük.

Itthon aztán mindketten találtunk magunkban kullancsot, én csak ma délután vettem észre. De az enyém valami balfasz egy kullancs lehetett, akit valószínűleg a haverjai is kiröhögtek. Az egy dolog, hogy döglött volt, de apró is, három nap után egy csepp vér nem volt a puttonyában. Szerintem éhen halt.

2009-06-07T17:26:00.001+02:00

Lóbaszó Nagy Randomfüggvény.

2009-06-04T17:23:00.002+02:00

Apróságok, amiket mostanában hallottam, és nekem új volt:

Mi a különbség a bicikli és a néger között?
A bicikli nem reppel, ha ráteszed a láncot.

A statisztikák szerint 10 emberből 9 élvezi a csoportos nemi erőszakot.

Nem vagyok büdös, csak életszagú.

Csodagyerek voltam. 3 évesen már annyi eszem volt, mint most.

Egyébként ma van a trianoni békeszerződés (indexék tök érdekeset írtak róla) és a Tienanmen téri mészárlás évfordulója is (jaja, a "mennyei béke tere", azt jelenti). Egyik nagyobb aljasság, mint a másik.

2009-06-01T21:26:00.002+02:00

A wikipédián szörfölgetve - ne kérdezzétek, hogyan - valahogy eljutottam a nándorfehérvári diadalról szóló cikkhez. Ennek egy momentumáról muszáj vagyok megemlékezni, kár, hogy az iskolában kimaradnak ezek a részletek :).

Remélem, annyira mindenki képben van, hogy 1456, Hunyadi János, török sereg, Dugovics Titusz meg harangszó. (Ez utóbbihoz hozzátenném, hogy több, a korral foglalkozó wiki lap is megemlíti, hogy a déli harangszó - az általánosan ismerttel ellentétben - nem a nándorfehérvári győzelem tiszteletére szólt eredetileg. A pápa a déli harangszó megtartásáról szóló rendeletet három héttel a győzelem előtt, végső elkeseredésében adta ki azért, hogy mindenki lesz szíves buzgón imádkozni a török ellen, más eszköz nem lévén. Hatékonyabb lett volna persze katonákat küldeni az ellenségre, de ebben az aktuális európai uralkodók nem bizonyultak elég kooperatívnak, ma úgy mondanánk, hogy magasról tojtak az egészre.)

Szóval. II Mehmed szultán tüzérsége pár nap alatt szinte porig rombolta az ilyen behatásokra egyáltalán nem felkészített nándorfehérvári várat, úgyhogy a török sereg meg is indult, de egy igen kemény csatában sikerült őket visszaverni. Ekkor volt a Dugovics Titusz-féle lerántós esemény. A csata után mindkét fél a sebeit nyaldosta, jelentős veszteségeket szenvedtek el.

Ekkor történt, hogy öt magyar íjász poénból kisétált a várból, fel egy közeli dombra, és elkezdték lövöldözni a törököket. Ez ugye az ellennek nem tetszett, elindultak fegyelmezni. A csetepaté egyre több katonát vonzott a helyszínre, a kis csíny kezdett eldurvulni. Látván ezt Kapisztrán János - aki Hunyadi mellett a magyar csapatok másik vezetője volt - kétségbeesetten zúzott át a Száván, hogy abba kéne fejezni, de gyorsan, mert ez nekünk ránézésre rossz lesz. Ebből kívülről annyi látszott, hogy kibontakozóban egy utócsata és jön a vezér. Mindenki azt hitte, támadás van, úgyhogy az egész hadtest átúszott a folyón, neki a töröknek. Török oldalról látták, hogy erősítésre lesz szükség, odavezényelték a lovasságot. Itt bukták el az egész ostromot. Hunyadi - látván, hogy az ellenség ágyúi őrizetlenül maradtak - kitört a várból, és saját tüzérségét fordította a török ellen, akik ezen igencsak megszeppentek. Egy Boka János nevű fiatalember egész taktikát épített erre:

"Komoly haditudósítók, akik igazi háborúkban vettek részt, azt mondják, hogy a háború legnagyobb veszedelme a zavar. A hadvezérek az ágyúk százaitól sem félnek úgy, mint egy parányi kis zavartól, mely pillanatok alatt általános kavarodássá szokott növekedni."

(ez bizony A Pál utcai fiúkból van)

Ez történt Nándorfehérvárnál is. A török hadsereg annyira megzavarodott attól, hogy a saját ágyúikkal lövik őket, hogy elszaladtak. Messzire. És vagy hetven évig vissza se tolták az arcukat.

Összegezve: öt barom ökörködése a világtörténelem egyik legemlékezetesebb győzelmét eredményezte.

Szerintem ez egy szép történet :).

2009-05-29T17:20:00.003+02:00

J-től jött az alábbi link, olvassátok el, nem hosszú, de annál érdekesebb. Másképp fogalmazva rövid, de velős. Én például szintén rosszul tudtam, és gyanítom, hogy a tévé és a filmek miatt az idetévedők döntő hányada is. A 8. kommentet is ajánlom.

Ezen pedig behaltam :D.

2009-05-28T22:52:00.007+02:00

"Kósa József a valahai MAFILM állatgondozója volt. Ő tanította be a magyar filmek négylábú szereplőit. Egy szép(?) napon arra ébredt, hogy a MAFILM-et privatizálták, a gödöllői területet, ahol a medvéivel élt megvette valaki, akinek semmi szüksége nincs a mackókra. Lett nagy hajcihő és sajtóvita, mert ugye medvét nem könnyű kilakoltatni, etetni viszont kell, mert ha éhes, goromba. Végül is Veresegyháza fogadta be a macikat..."

Hát emiatt kerültem én ma Veresegyházára. És persze a park területére kihelyezett láda miatt. (Remélem, figyeltétek, ez rögtön két hárompirosaláhúzásos stilisztikai hiba, 'hát'-tal és 'és'-sel mondatot kezdeni... és még a hárompirosaláhúzást sem így kell írni...).

Egy elég nagy füves-fás-mezős területet kell elképzelni, amin nagyon barátságos medvék laknak. Ez a "barátság" érdekkapcsolaton alapul, ugyanis - és ez egy hatalmas marketinghúzás - az állatokat szabad etetni! A helyszínen lehet venni például mézet, amit méteres fakanál segítségével lehet a mackó szájába tömni. Azok pedig sziesztáznak egész nap a kerítés mellett, és nyalják le az orruk alá dugott fakanalat. Mondanom sem kell, az összes gyerek rá volt cuppanva a témára, én pedig izgalmamban huszonhat órányi videót készítettem önfeledten zabáló medvékről (vö. költői túlzás).
Nagynak nagy jószágok, de annyira nem, mint amennyire az Old Shatterhand-es grizzlycsatákból elképzeltem. Persze ezek nem is grizzlyk voltak :). Ettől függetlenül valószínűleg alkalomadtán különösebb erőfeszítés nélkül téptek volna szét, hogy aztán a nagyobb csontjaimat ropinak, a kisebbeket fogpiszkálónak használják.

Voltak ebben a parkban farkasok is, sőt, néhány őz is flangált (nem egy ketrecben), de ezek elég szégyenlősek voltak.

Mikor kibámészkodtam magam, beültem kajálni. Elsőre kissé drágállottam a helyi büfét (ami félig azért étterem), de végülis kétezerből tisztességesen megkajáltam desszerttel, üdítővel, borravalóval.

Tehát volt láda, sőt, ezen kívül Veresegyházán még egy másikat is megkerestem ma. Ezekben semmi meglepetés nem volt, azt leszámítva, hogy eposzi küzdelmet folytattam nehéz taktikai szúnyogokkal, és sétáló őslakosok elől bujkáltam, hogy ne buktassam le a rejtekhelyet. A parkbéli láda körüli tevékenységemet végignézte egy macska, remélem, nem köp be.

Ez meg 18+ -os :).

(A láda oldalán egyébként sok kép van.)

2009-05-25T19:16:00.004+02:00

Egész korrektül sikerült gatyába rázni a gps-es cuccaimat. Szoftver (=firmware) frissítésre került sor a vevőben, és a windowsos tervezőprogram, a Mapsource egy újabb változata is lekúszott. A Mapsource segítségével fasza kis illusztrációkat tudok csatolni a beszámolókhoz. Ez például a két hete Balázzsal tett túra útvonala, és a hozzá tartozó magasságok:

Jobbra lent a Margitsziget
Utunkat nyitott ládák övezik :). Az 'Osszelvissza' nevű hely közelében vannak a melltartóba öltöztetett fák.

Emellett eggyel okosabb térképre is updateltem, ezen például már rajta van a békéscsabai elkerülő út, a régin még nem volt, mert csak a térkép kiadása után készült el. A fenti képen pedig tapasztaltabbak láthatják, hogy igen, végre van topográfiai térképem, ezek után talán nem menekülnek el kétségbeesetten futva a kankalinok, ha megjelenek gps-szel a kezemben a hegy lábánál.

2009-05-22T14:40:00.005+02:00

Dabason jártam tegnap, ládászni.

(Bali szerint ez már fanatizmus. Nem, ez nem az. Fanatizmus kimenni Jerevánba (Örményország, halál fasza után még kétszáz kilométer) MTK meccsre, vonattal. 50 km-t vonatozni Dabasig csak kiruccanás.)

Két rejtést néztem meg itt. Az egyik városban kóválygós, bámészkodós, ami az egykori nemesi kúriák immár felújított, átalakított épületeihez vezetett el. Régen ilyen pecókban laktak a burzsujok, mára könyvtár meg városháza lett belőle. Az egész település egyébként feltűnően tiszta, rendezett, felújított, tele turistáknak szóló nyilakkal a különböző látványosságok felé. Ráadásul egyetlen egy választási plakát sem volt. Egy darab se. Itt már nem olyan fontos a választópolgár :).
Láda viszont nem tartozott ehhez a multihoz, mert el lett lopódva...

Ennél némileg érdekesebb volt számomra a mai második versenyző, mely egy lápvidékre kalauzolt el. Alföldi vonatozások során megszokott kép, hogy a sín mellett hatalmas, füves mező, távolban meg zöldellő erdő. Na, most leszálltam a vonatról, és elindultam az erdő felé, át a mezőn. Az első és legfeltűnőbb - a térdig-derékig érő fű után - az a síricsöndsüketkuss, ami körülvesz. Nincsenek autók, nincs kiabálás meg dudálás, nem szórakoztat a hallássérült, értelmi fogyatékos szomszéd 150 decibelen Metallicával egy egész lakóparkot (ez a panel modernkori elnevezése + portaszolgálat), csak szélfúvás, tücsökciripelés, madárcsicsergés. Mondjuk a tücsökciriplés is tud kemény lenni.
Az erdő - mint említettem - egy lápvidék része, ami két tulajdonsággal bír. Egyrészt a fák bokáig érő vízben állnak, ahol meg nem, a talaj ott sem szilárd, hanem iszapos, süpped benne a cipő. Másrészt - ennek folyománya - hogy ez kiváló fészkelő- és költőhely szúnyogok számára. Ekkora szúnyogokat ~~bazmeg~~ én még életemben nem láttam. A láda szerencsére hamar meglett, nem volt nehéz megtalálni, mert konrétan világított egy farönkön. (A lila fedő sikertelenül próbálta alkalmazni a mimikri tudományát.) Valami állat (mármint igazi, négylábú, nem homo sapiens) feltúrhatta, de a belsejéhez nem fért hozzá. Bár most a nagy melegre való tekintettel viszonylag száraz volt a hely, jól jött az előttem járók által faágakból épített elmés pontomhíd, és a kiálló gyökerek. Ezeken ugrálgattam végig, tökéletesen száraz lábbal megúszva a mutatványt. A szúnyogok fokozott érdeklődésére való tekintettel a láda tartalmának vizsgálatát és a logolást a mezőn, derékig érő fűben ücsörögve tettem meg. Szerintem ha véletlenül járt is volna arra valaki, akkor sem láthatott volna meg. Irkálás közben egy barátságos pillangó ráült a tollat tartó ujjamra, úgy írtam végig a logbejegyzést.
Az erdőt megkerülve ezután átgyalogoltam annak másik oldalára, ahol egy szántás közepén felmásztam egy magaslesre. Ennek statikai állapotát a következő ábra jellemzi:Látható, hogy a fába bevert szögek által biztosított összesített erő, mely az egész tákolmány összedőlését hivatott megelőzni, kevesebb, mint az ezzel ellentétes irányú gravitációs erő. Mivel azonban ez a lélekvesztő állt, sőt mi több, még engem is elbírt, ezen paradoxon feloldására valószínűleg csak a titokzatos F_szentlélek erő jelenléte biztosít megnyugtató választ. (Ez fizikus vicc, és tényleg vicces.)
Közben sikerült egy őzet is megzavarnom délutáni sziesztájában, ekkora, vadonélő állatot ilyen közelről még nem láttam. Aztán meg hazajöttem (és a végére el is fogyott a kedvem a bejegyzésíráshoz).

2009-05-18T22:14:00.004+02:00

Egy kis játékra invitálom a tisztelt nagyérdeműt.

Itt ez a két kép, alaposan nézd meg őket:


Eredeti	Módosított

Látsz valami különbséget a kettő között? Nem? Király :).

Töltsd le ezt a kis csomagot, van benne egy program, és a fenti két képet is tartalmazza. (A programhoz .Net 2.0-ás keretrendszer kell). Indítsd el a programot, és a "Kihámoz" fülön nyisd meg a módosított képet. Aztán katt a megfelelő gombra. Nos?

Lefagyott ez a szar!

Najó, de hogy fagyott le ez a szar?

Ööö... most mi is történt?

Első sorból láthattad a szteganográfiát működés közben.
Ez a szép szó adatrejtést jelent. Egy vagányabb, modern koribb megfogalmazása a bittemetés. A lényege az, hogy úgy dugjuk el az adatot, hogy annak a jelenléte, a létezése sem tűnik fel. Egy képet kaptál, ami azonban valahogy tartalmazta a szöveget, mindezt úgy, hogy az eredeti képhez képest sem tűnik fel különbség. Ebben az a szép, hogy magát a szöveget nem is kell titkosítani, szépen, csöndben meghúzódik a kép mélyén, ráadásul a kép mérete sem változott. Hogy ez mi mindenre nyit perspektívát, a fantáziádra bízom.

Uhh... és tényleg benne volt ez az egész :|?

Benne bizony.

És hogy csináltad?

Egyszerűségében már-már a pofátlanság határát súrolja. A megértéséhez csupán a bit és a bájt fogalmával, valamint a bmp fájl formátumával kell megbarátkozni. Pár mondat még az RGB színkódokról, és máris lehull a lepel: nincs ~~kanál~~ varázslat. Igény esetén szívesen leírom részletesen.

És akkor ilyet tudok én is csinálni ezzel a programmal?

Igen. Csak töltsd be a képet a "Rejt" fülön, írd be a szöveget, állítsd be az lsb-t, aztán hajrá! A képet el is mentheted, aztán a "Kihámoz" fülön ellenőrizheted, hogyan sikerült.

Mi ez az izé... lsb?

Mivel nem mentem bele a részletekbe, elég annyi, hogy minél kisebb az lsb, annál kevésbé módosul a kép, viszont annál kevesebb szöveg fér el. A nagyobb lsb több szöveget enged meg, de jobban is látszik majd a változás. (A 8 lsb jelenti a totálkáoszt) Tapasztalataim szerint még 4 lsb mellett sem könnyű véletlenül kiszúrni a módosulást annak, aki nem tudja, hogy keresni kell valamit. Persze ez a képtől is függ.

Mennyi az a 'sok' meg 'kevés'?

A példa képbe rejtett szöveg 2 lsb mellett készült, de még vagy 2,5-szer ennyi szöveg befért volna. Nagyobb lsb-vel meg még több. Minél nagyobb a rejtő kép felbontása, annál nagyobb a tároló kapacitása is. Adott lsb értékhez te is megnézheted, mennyit foglal a rejteni kívánt szöveg a képben, csak pipáld be a megfelelő négyzetet. Új lsb érték ellenőrzéséhez vedd ki a pipát, és tedd vissza újra. Ne csodálkozz azonban, ha rövid szöveg rejtésénél nem látsz semmi változást. Rakjál be egy olyan hosszút, mint én, hogy meglásd az arányokat. Van hely bőven.

Csak bmp-vel működik?

Ez a program igen, mégpedig kizárólag 24-bites (true color) bmp-vel. Ezt betartva tetszőleges képbe rejthetsz tetszőleges szöveget. Legegyszerűbben úgy tudsz ilyet csinálni, hogy megnyitod a képet valami képnézegetővel, csinálsz egy képernyőképet (print screen), ezt beilleszted paintben, és elmented 24 bites bmp-ként.
A szteganográfia azonban nem áll meg itt, a hordozó lehet más képformátum, hangfájl (pl. mp3), akár videó is. Ezek alkalmazása azonban a kódolási különbségek miatt más-más eljárást igényel.

Csak szöveget lehet rejteni?

Ezzel a programmal igen, csak szöveget. A technika, amit használok azonban természetesen tetszőleges bitsorozattal elbánik. Ez pontosan azt jelenti, ami le van írva: elrejtve lehet másik kép, zene, bármilyen dokumentum, akár egy program is.

És ez akkor biztonságos, nem találja meg senki?

Ne erre építsd az életed, mert ha keresik, könnyen meg lehet találni. Főleg az eredeti kép birtokában. Ráadásul igen nyomós érv kell manapság ahhoz, hogy az ember bmp képeket tároljon :).

+1 Biztos van valami vírus is a programban, és most jól megfertőződtem!

Bár lennék olyan okos, hogy ilyen vírust írjak...

2009-05-16T22:06:00.004+02:00

A múltkor szerzett travel bugot továbbvittük ma ide. Mint írtam, a travel bug állomásait szokták regisztrálni a neten, és az útja is követhető a térképen. A miénk így néz ki:
Ez a kis vacak tehát, ami egy hétig az asztalomon lakott, Észak-Angliából indulva megjárta már Dél-Spanyolországot is, majd egy London melletti ládából átkerült Magyarországra, és utazásai során általunk átlépte az 5000 km-es megtett távot.

A héten többeknek meséltem ezt lelkesen, de nagyjából mindenkinek csak egy kérdése volt: mire jó ez?

Nekem egy viszontkérdésem van: miért kéne egyáltalán jóra lennie valamire? Miért kéne minden tevékenységnek valamiféle - kézzel fogható - céllal rendelkeznie?

Tovább vittük a travel bugot, mert izgalmasnak találtuk az ötletet, hogy egymás számára vadidegen emberek kvázi együttműködnek. Nemtől, nemzetiségtől, kortól függetlenül. Semmivel sem akar ez többet, mint egy mezei péntek esti sörözés. Ez egy játék, szórakozás, időtöltés. Nem akar nagy és magasztos célokat elérni, nem akarja meghódítani a világot. A résztvevők nem akarnak meggazdagodni belőle, az egyetlen motivációs tényező a geocaching nevű játékban részt venni.

Hülye egy világ, furán néznek rád, ha just for fun csinálsz valamit...

Délután még tiszteletemet tettem a békéscsabai Császári és Királyi 101. Gyalogezred első világháborúban meghalt katonáinak emlékhelyén. Tipikusan az a hely, ahová geocaching nélkül lehet, hogy soha nem jutottam volna el, pedig több százszor mentem el mellette, pár tíz méterre fut ugyanis a sín.

2009-05-11T19:58:00.000+02:00

Gravity win!

2009-05-08T23:44:00.011+02:00

A malware doctor eltávolítása témában írt bejegyzésem népszerűsége töretlen (remélem, minél többeknek segített is), a látogatási statisztika szerint megháromszorozódott az oldalletöltések száma. Hiába, ha a magyar google ezt dobja ki elsőnek. Ezzel tegnap előtt már túlléptem a hatvan oldalletöltést :D. Közel a világuralom, érzem én.

Node, másról lesz itt ma szó. Lassan ugyanis átcsapunk túrablogba. Geocaching volt, úgybizonyám.

Hosszú lesz, de csak mert van miről mesélni, és nem csak a felmentünk-megtaláltuk-húdeszépvolt vonalon mozgunk majd, mert volt itt kérem sok minden más is. (A démonüldözés pedig elnapolódott, borongós-esős alkalomra.)
Folytatódott a budai hegyekben található ládák felkutatása. Balázs igen hálás publikum a (velem történő) túrázáshoz (is). GPS-beli térképhiánnyal még mindig küszködünk, de azon gondolkoztam, hogy nem is kell az, így viccesebb :).
Mínusz egyedik lépésként fakultatíve megtekintettük a SÜN!-szobrot. Erzsébet-híd, pesti hídfő. Egyértelmű rajta az 1970-es dátum. Abszurdisztán, na.
Aztán nulladik lépésként egy ordenáré nagy terepjárót láttunk az út szélén parkolni. A - saját bevallása szerint - 185 centi magas öcsémnek az álláig ért ennek a tanknak a platója (!). Az egész kocsi (?) jóval magasabb volt két méternél. Valahogy így nézett ki.

Az első megtekintendő cél a Nagy-Szikla volt, aminél keresendő láda már nem volt, viszont kilátás, az nagyon. Ide két úton lehet feljutni, az egyiket az óvodásoknak, a másikat a férfiaknak tartják fenn. Mi tökös legények vagyunk, yepp. Mutattam, hol kéne felmászni. Balázs felnézett a gyakorlatilag függőleges sziklafalra, nyelt egyet, majd bólintott, hogy akkor menjünk. Ezt a hozzáállást szeretem :). (Aki szerint eltúlzom a szikla meredekségét, az legközelebb kísérjen el, a tériszonyát pedig hagyja otthon :)).
A következő célállomás a jegyzeteim között a csak "amazing" jelzővel ellátott Kilátás. Megtalálandó már itt sincs, de erre kellett menni a mai első ládánkhoz. Útközben megnéztük az előző postban már említett vörös, barlangszerű sziklát, amire reakcióként Balázs egy elképedt "bazmeg" után annyit tudott hozzáfűzni, hogy látott már ilyet, de az a tévében volt és Ausztráliában.

Ezután kezdődött a tulajdonképpeni geocaching. Az Erdei repülőtér a mai kedvencem lett. A hegytetőről egy síkságra láttunk le, ahol néhány siklóernyős gyakorlatozott. Eszméletlen kilátás, hatalmas tér. A láda oldalán érdekes dolgokat lehet olvasni a környékről, megtudható például, mi köze van Rubik Ernőnek a vitorlázórepülőkhöz.

Innen átdzsesszeltünk a Hármashatár-hegyre. Három, egymáshoz közeli pontból álló multicache, világháborús katonai bunker huszonegyedik századi (intelligenciát tükröző) falfirkákkal ("Itt szopott le a Zsuzsi"), és logolás az erdő mélyén, miközben ilyenből egy akkora példány, mint amennyire kocsi volt az említett terepjáró éppen virágnak nézett engem, és próbált belőlem nektárt kinyerni, kevés sikerrel, basszus, éreztem ahogy összenyálaz, meg attól féltem, hogy megsértődik, leharapja a lábam és magával viszi, a mérete megvolt hozzá. (Ez olyan Csibikés mondat lett :)) Hatalmas jószág volt. Láttunk egyébként ordenáré nagy darazsat is, amiről az az érzésünk támadt, hogy vadászott ránk, bár ha ez így lett volna, valószínűleg megfog, átcipel a völgyön át egy heggyel odébb, és betömköd kaja céljából a lárváinak a fészkébe, ami méreténél fogva a havanna lakóteleppel vetekszik.

Tovább! A Tábor-hegyi barlang következett. Itt volt az első nagyobb keresztbe-kasul erdőn mászás, azt hittük, rosszabb már nem lesz, de nem spoilerezek :D. A láda viszont meglett, kaptunk egy igen korrekt kilátást a városra. Aztán pedig egy Travel bugot is. Rövid kitérő arról, hogy mi az a Travel bug.

A geocaching játék része a Travel bugok terjesztése is. Ez magyarra fordítva "utazó bogarat" jelent. Az ötlet egyszerű, de nagyszerű. Egy tárgy, a Travel bug, valamilyen (úti)céllal kerül be a ládába. Ha valaki megtalálja, kiveszi, és átviszi egy másik ládába, hogy a bogár közelebb kerülhessen céljához. Így vándorol ládáról ládára. A helyváltoztatást az interneten regisztrálják, így nyomon követhető a megtett útvonal.

Ahogy feküdtünk a sziklán, megjelent egy lány és egy fiú, akik szintén azt a ládát keresték, amit mi már megtaláltunk, és ami épp' fent nézte velünk a kilátást. Összespanoltunk velük. Ők hoztak egy travel bugot, mely egyenesen Angliából indult, és az a célja, hogy július 2-ig a lehető leghosszabb távot fussa be. Egy családi verseny része, a dátum pedig "apukám születésnapja". Most segítünk neki kétszáz km-rel, jövő héten utazik velünk haza, és elhelyezésre kerül egy békéscsaba közeli ládába.

Egy láda maradt még, de ennek a megtalálása került a legtöbb melóba. Kezdődött azzal, hogy valami másfél kilométerre volt tőlünk, és mivel eleve a susnyáson keresztül érkeztünk, tovább is csak arra tudtunk menni. Így hát elindultunk szégyenletes módon át tökön-paszujon, de annyira, hogy azon kezdtem filózni, hogy vajon várnak-e majd a hegy lábánál SÜN!-ök, akik bevisznek egy kis csevejre természetkárosítás témakörében. Amikor az ember megy a túristautakon, akkor nézelődik jobbra-balra, föl-le, bele a sűrű, ágasbogas erdőbe. Na, ott mentünk mi, mert nem találtunk ösvényt.

Ennek a mászásnak több fénypontja is volt. Az első, mikor egy kapaszkodás során Balázsnak a kezében maradt az egész fa, amibe épp' csimpaszkodott. Nem egy vékony valami volt, viszont korhadt, ami első ránézésre nem látszott rajta, úgyhogy Balázs kajakra kikapta gyökerestül. Ezen én jól szórakoztam, de pár perc múlva én is így jártam. Aztán találtunk három fát, amik - kapaszkodj! - melltartóba voltak öltöztetve. Megfelelő vastagságú fák köré korrektül fel voltak csatolva hétköznapi melltartók, egy fára 3-4 darab is. Az üreg, ami rendeltetésszerű használat során női mellel van kitöltve, most földdel lett megtömve. A koordináták el vannak mentve.

Hogy ki, és miért csinál ilyet? Megmagyarázhatatlan.

Végül csak találtunk egy ösvényt, de az is ösvénytelenségbe torkollott. Igyekeztünk minél több kanyart levágni, érzésből navigálni (mert ugye térkép nincs, csak irány). Valahogy kijutottunk egy betonútra, ahol már házak is voltak. Az út végéről a völgybe hajigáltak mindenféle szemetet, kedvencem a hűtőszekrény. A véleményem [censored]. Itt ráadásul konkrétan úgy nézett ki, hogy két barátságtalanul ránk vicsorgó, szabadon eresztett kutya miatt vissza fogunk fordulni. Simán kijöttek az útra a tárva-nyitva hagyott kapun keresztül. Egy helyi őslakos öregúr megnyugtatott, hogy amúgy nem esznek embert, csak a pofájuk nagy, de azért megállt bennünk a sz*r, mikor mentünk el mellettük másfél méterre, és nagyon úgy nézett ki, hogy kedvük lenne nekünk rontani. Elmebeteg dögök, ezúton küldöm a gazdájuknak az alábbi képet.

A sok mindenen át csörtetés egy rakás sebet és horzsolást eredményezett, de ezeket boldogan viseljük :). Az eredmény sem maradt el, megtaláltuk a civilizációt a Szépvölgyi út képében. Innen már gyakorlatilag hazafelé mentünk, a mai utolsó ládát a Pálvölgyi és Mátyás barlangnál találtuk meg. Ez a hely egy nagyon kellemes befejezése volt a túrának, magas, puha fűben ücsörögve nézhettünk az apró völgyszerűséget. Innen aztán még legyalogoltunk a Margit hídig, s ezzel a túra lezártnak tekinthető.

Legyalogolt táv: 13,99 km
(Megállapítottuk, hogy ez viszont (valószínűleg) nem teljesen fedi a valóságot, mert amikor meredek lejtőn megyünk felfelé, azt (valószínűleg) csak a függőleges vetületből számolja, a valódi út helyett (valószínűleg) csak a vízszintes elmozdulásunk jelenik meg a távban.)

A budai hegyekben elrejtett ládák még bőven nem fogytak el. Lesz még itt esemény, kérem szépen, lesz még, nekem pedig ez talán a leghosszabb bejegyzésem, amit valaha írtam.

2009-04-29T22:50:00.004+02:00

Ahogy a múltkor megígértem, itt a folytatás.

GCtric második pontjával kezdtem, majd GClibc, a libanoni cédrus gyors meglátogatása után a trikolór harmadik pontja is meglett. Ezzel GCtric az eddigi kedvenc rejtésem lett. Igen ötletes búvóhelyek, jó kis séta az erdőben. A cédrus pont útba esett, én nem vagyok egy fatudós, de termetes egy jószág, azt meg kell hagyni :). Ezt most így pár sorban írtam le, amúgy egy fél délutánba került összebóklászni a ládákat :).
Egy utolsó maradt még, a Nagy-Szikla, GCzttr. A kilátás hasonló a múltkori bejegyzésben említetthez, csak kicsit még olyanabb. Kőszáli kecske ősök nélkül nem érdemes letérni az útról. Nekem rátérni sikerült az útra, ugyanis másfelől érkeztem, és csak az utolsó ötven métert tettem meg azon az ösvényen, amit a természetvédelmi terület gondozói a nagyközönség számára megálmodtak. Ennek a még mindig fennálló térképhiány az oka, szörnyűséges és rettenetes susnyásokon és függőlegesközeli sziklafalakon küzdöttem át magam, alkalmanként az "ahol nincs út, oda képzelni kell" filozófiát követve. Király volt :). Ja, egyébként leesni sem érdemes a szikláról, mert jobb esetben csak fáj, rosszabb esetben már nem. Ez mondjuk nagyjából minden sziklára igaz, de erről hatványozottan könnyebb leesve lenni.

Ücsörögtem a sziklafalon, néztem a völgyben elhúzó villamost, és csokit majszoltam a látványhoz. A nap időnként kikukucskált a felhők mögül, finom szél lengette a fűszálakat.

"Tökéletes nap"

Na, ekkor merült le az elem a gps vevőben.

Viszont hazamenni még nem volt kedvem, bár megvolt minden láda, és a villamos irányát is be tudtam lőni, hogy arra indulva biztos eljutok valahová. De én még maradni akartam a természet lágy ölén, úgyhogy merész újításként új sportágat fejlesztettem ki, amit freestyle túrázásnak kereszteltem el. Ennek lényege, hogy mész az erdőben, és minden elágazásnál véletlenszerűen választod ki, hogy merre tovább. Ezt csinálod jó sokáig, aztán mikor már kellőképpen fingod sincs arról, hova a rákba jutottál, röhögsz magadon, hogy mekkora barom vagy, és megpróbálsz kitalálni valami civilizáció uralta helyre. A beton már megteszi, az többnyire visz valahová. Térképet, gps-t, s főleg annak csiganyál funkcióját használni nem ér!

Ezzel én olyan helyeken jártam ma, ahová talán geocachinggel se jutottam volna el soha. Kérdéses viszont, hogy visszatalálnék-e :). A nagy, vörös, barlangszerű sziklahíd elképesztően csodaszép. Legközelebb tényleg viszek már valami fényképezőgépet. Meg egy geológust, aki jól megmondja nekem, hogy miből van az a kavics, és mitől vörös, mint a ferrari. (Ebből az állatfajból sajnos csak egyet ismerek, ő meg biztos nem olvas...)

Hazafelé bónuszként a SÜN!-szobrot is megkerestem :). A térképre ránézve nem egy ördöngősség, Erzsébet híd, pesti hídfő.

Legközelebbre egy igazi ínyencfalat van betárazva. Városi multiláda, 11+1 hellyel. Démonokat fogok üldözni.

2009-04-29T01:52:00.000+02:00

Egy giga adat tárolása régen és ma

2009-04-21T22:37:00.004+02:00

Ha valaki adna nekem erre egy igényes fordítást, azt megköszönném. Én értem, amit mondani akar, csak nem tudom megfogalmazni normálisan, magyarul, egy mondatban.

"In a world that seems increasingly dangerous and riven by difference, we're suckers for the notion that people everywhere are basically the same."

UPDATE:
Scholl alapanyagából táplálkozva, J. kiegészítésével (ezúton köszönöm nekik), általam egy csöppnyi belenyúlással ez született:

"Egy egyre veszélyesebbnek és a különbségek által megosztottnak tűnő világban megszállottjai vagyunk annak az eszmének, hogy az emberek alapjában véve mindenütt ugyanolyanok."

Biztos lehetne még finomítani rajta, de szerintem így rendben van.

2009-04-20T23:43:00.005+02:00

Ma az egyetem és en bloc a világ általános utálatától vezérelve elmentem geocachingelni egyet. Túrabeszámoló következik.

Képek nincsenek, mert nincs nálam fényképezőgép, a kamerát meg nem volt kedvem cipelni.

Előzmény: vasárnap este GCKOPI; a Lágymányosi híd budai hídfőjénél, az Infoparkkal átellenes oldalon található egy park. Friss, még ropogós, kávézóval, vízzel, ápolt környezettel, sétáló és bicikliző utakkal. Aki teheti, mindenképpen tolja el ide az arcát. Legegyszerűbb, ha az Infopark felől érkezve átmész a híd alatt (a Dunaparton), pont a park bejáratához jutsz. Bme, elte hallgatóknak akár lyukasórában is.

Mára öt láda lett betárazva, ami igazából hét, amiből kettőt találtam meg, ami igazából három. Na majd ez mindjárt megvilágosodik.
Kezdjük azzal, hogy gpsemben a térkép városi, és a túristaútvonalak nincsenek rajta (Scholl adott valami fél éve egyet (ja, bocs, a cd még nálam van), csak b*sztam még feltenni, sry), így tulajdonképpen egy szál kopasz gpsszel, térkép nélkül vágtam neki a vadonnak. Mert hogy ezek nem ám városi ládák, hanem fenn messze a budai hegyekben laknak, az erdő mélyén.

GCKIL
Az említett térképhiány miatt megszívtam egy párszor ma (God bless csiganyál), konkrétan ide az első helyszínre is egyórás kerülőt kellett tenni, mert hiába volt negyven méter közöttem és a láda között, ha azon a negyven méteren egy ház állt. Magánlaksérteni meg nem volt pofám. De a kilátó igen szép helyen van, csak a dunai hidakat nem tudtam beazonosítani, egy mindig hiányzott. Távcső is kellett volna.

GCTRIC
Ez egy multiláda, ami azt jelenti, hogy több helyszínből áll össze az egész, ez konkrétan háromból. Az említett térképhiány miatt sikerült rossz szinten érkeznem, így 30 méter szintkülönbséget 10 méter alatt tettem meg. Ebből egyszerű középiskolai trigonometriai ismeretekkel kiszámítható, hogy mennyire másztam négykézláb (gyengébbek kedvéért a matematikailag nem túl korrekt, de kétségkívül szemléletesebb "kurva meredek volt" megjegyzéssel élek).
Ebből a ládából tudtam meg a multi második ládájának koordinátáit. Szerencsés egybeesés, hogy pont útba esett gckl1.

GCKL1
Régi-régi, ősöreg láda, még 2001-ben helyezték ki. Rövid séta után megérkeztem, és ez az a pont, amikor az irodalom eszközei elfogynak. Ugyan nem sok helyen jártam túrázni, de ez a kilátás a top 3-ban biztosan benne van. A világ tetején álltam. A kopasz sziklák egyszerűen kitolják az embert a völgy fölé. Tökéletes, mint egy festmény.
Annyira elvarázsolt, hogy majd' egy órán át ültem és pislogtam a megfoghatatlanra. A ládát majdnem el is felejtettem megkeresni.

Delirium - Silence

Már esteledett, úgyhogy úgy döntöttem, ennyi volt mára, megpróbálok inkább sötétedés előtt kitalálni az erdőből, mert azután botorkálni benne nem olyan vicces. Egész könnyen ment. Maradt még tehát két hagyományos láda és a multiláda másik két darabja, amikért visszamegyek majd. Talán jövő héten. Akkor esetleg újabbakkal kiegészítve, nincs még kimerítve ez a környék.

A gps szerint valamivel több, mint 10 km-t galoppoztam. Ez a vargabetűket figyelembe véve nem is olyan hosszú táv, egy-két hardcoreabb részt leszámítva könnyű hegyi túra. Egy azért biztos: ma jól fogok aludni.

2009-04-19T22:37:00.010+02:00

Gondolkoztam, hogy megírjam-e (van-e értelme megírni) ezt a bejegyzést, aztán úgy voltam vele, hogy ártani nem ártok maximum csak annak, aki megérdemli, a kurva pedig ne sírjon, ha seggbebasszák, ugyebár. Most szólok, ebben a postban nem lesz csattanó, nem lesz poén, se tanulság, csak tényszerűen leírom, hogyan szabadultam meg egy undorító féregtől. Nem érdemes tehát továbbolvasnod, viszont ha egy szép napon ehhez hasonló kép fogad a számítógépeden, gyere ide vissza, hátha neked is segít megszabadulni tőle ez a leírás. (Viszont kap egy pirospontot az, aki a háttérképemen található figura nevét - így takarásból - megmondja.)

Ráguglizva a malware doctor nevére, hamar kiderül, hogy egy - manapság igen népszerű módszert alkalmazó - féregről van szó. A trükkje annyi, hogy feldob egy ablakot, ami - látszólag - elkezdi "végigszkennelni" a gépet, és természetesen talál egy rakás vírust. "Eltávolítani" viszont csak akkor hajlandó őket, ha a gyanútlan felhasználó regisztrálja, ami persze pénzbe kerül. Azért használtam ennyi idézőjelet, mert mind a keresés, mind az eredmények, mind a fizetés utáni eltávolítás egy nagy kamu, semmi sem történik (ennek annyi előnye azért van, hogy legalább nem tesz kárt a gépben, viszont iszonyú bosszantó, mert nem lehet levakarni). Tapasztalatlanok könnyen bedőlhetnek neki. El kell ismerni egyébként, átkozottul jól csinálja, igényes, hihető, csillivilli felület, animált menü, pont mint egy igazi.
Hogy hogyan jutott be az én gépemre, azt nem tudom, egy bekapcsolás után ez fogadott. Pedig nem vagyok az az ész nélkül kattintgatós fajta. Próbáltam víruskeresőkkel meg adware eltávolítókkal kezdeni, de mindegyik csak addig jutott, hogy hurrá, leszedtem, aztán a következő restartnál megint ott viháncolt a kis szemét. Több oldalon leírják, hogyan kell manuálisan eltávolítani, de abba inkább bele se kezdtem, túl bonyolultnak tűnt.

Vigyázz, ez csak akkor működik, ha rendszergazdafiókkal vagy bejelentkezve! Ha az otthoni gépedet használod, akkor valószínűleg az úgy is van.

Szóval, ahogy én csináltam. Ez a szépség azzal kezdi, hogy letiltja a feladatkezelőt és a registryt. Az elsővel azt éri el, hogy alt+control+del-lel nem tudod kilőni a processzlistából, a másodikkal pedig azt, hogy az automatikusan induló folyamatok közül sem tudod törölni. A windows ezen funkcióit tehát először vissza kell kapcsolni.

Ezzel kezdd:
Kattints a Start menüre, és válaszd a Futtatást
írd be ezt: gpedit.msc
enter, feljön a Csoportházirend

Feladatkezelő engedélyezése:
(a feladatkezelő nincs engedélyezve, ha Ctrl+Alt+Del-t nyomva olyan üzenetet kapsz, hogy a rendszergazda letiltotta)
Felhasználó konfigurációja --> Felügyeleti sablonok --> Rendszer --> Ctrl+Alt+Del beállításai
Jobb oldalon kattints duplán a "Feladatkezelő eltávolítása" sorra
Válaszd a letiltva opciót
(Ezután esetleg zárd be az egész ablakot.)
Próbáld meg, hogy Ctrl+Alt+Del-re most feljön-e a Feladatkezelő. Ha nem, akkor próbáld újra elölről a csoportházirendnél, játszhatsz olyannal, hogy az Engedélyezést választod, leokézod, megint az eltávolítást, lényeg, hogy előbb-utóbb jöjjön fel az a q*rva task manager. (Ha feljött, ne zárd be.)

Registry engedélyezése:
(a registry nincs engedélyezve, ha a Start--> Futtatás után a "regedit" szót begépelve, enter után, olyan üzenetet kapsz, hogy a rendszergazda letiltotta)
Ismét a csoportházirendben vagyunk.
Felhasználó konfigurációja --> Felügyeleti sablonok --> Rendszer
Jobb oldalon duplakatt a "Rendszerleíró adatbázis szerkesztőeszközeinek megakadályozása" sorra
Újra játssz vele addig, míg regedit-re fel nem jön a registry (=Rendszerleíróadatbázis-szerkesztő). Csúnyán néz ki, de nem kell tőle félni, nem bánt :). Ezt se zárd be, ha sikerült megnyitni.

No, a kezdőlépések megvannak, jöjjön a mészárszék!

A Feladatkezelő ablakában vagyunk. Kattints a Folyamatok fülre, és a Programkód neve szövegre kattintva rendezd ABC szerinti sorrendbe a listát. Ekkor nekem legfelülre egy csupa számokból álló folyamatnév került. Na, ő az ellenség. Írd fel ezt a számsort valahova, mert meg kell majd keresni a gépen, hogy ki tudd törölni. Ha ez megvan, kattints rá jobb gombbal, és válaszd a "Folyamat leállítása" parancsot. Ha figyelmeztet meg kérdez, akkor igenigen, te le akarod lőni.
Ezzel eltűnik a Malware Doctor ablaka, meg jobb oldalon lentről a kis ikonja is. Viszont a vírus még a gépen van. Nekem a "Documents And Settings\LocalService\Application Data" könyvtárban bújt el. Ez egy rejtett könyvtár, így külön engedélyezni kell a rejtett könyvtárak megjelenítését is. Total Commanderben ez a "Beállítások-->Általános beállítások-->Képernyő" útvonalon a "Látszik a rejtett/system fájl (csak szakembereknek)" (legfölül) mellé tett pipával érhető el. Más programban meg máshogy.
Szóval ha megvan a fájl, akkor egyszerűen töröld le, és mellette minden mást is, ami szintén csupa számokból áll. (ha nem ott van, ahol én írtam, keress rá, meglesz az, de figyelj arra, hogy rejtett könyvtárakban/rejtett fájlok között is keressen)

Ez eddig fél győzelem, még el kell érni, hogy ne jöhessen újra elő.

Most a registryben fogunk turkálni. Itt különösen körültekintően járj el, mert könnyű elb*szni a rendszert, ha rossz dolgot törölsz le. Csak óvatosan!

Szóval, Rendszerleíró adatbázis. Baloldalon az alábbi helyre nyitogasd le a plusszjeleket:
HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Run

Ha a Run-ra rákattintasz, jobboldalt megjelenik egy csomó minden. Ezek azok a programok, amik a számítógép indulásakor automatikusan elindulnak. Lesz közöttük Malware Doctor is. Na, arra kell rámenni agresszíven, jobb klikk, törlés.

Ezután az alábbi útvonalat kéne még bejárni:
HKEY_CURRENT_USER\Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Run

Ha itt is van Malware Doctor, le vele!

Elvileg kész, halleluja. Indítsd újra a gépet, és imádkozz buzgón, hogy ne jelenjen meg újra a doki. Nekem a fenti lépéssorozat megoldotta a problémát. A biztonság kedvéért azért egy víruskeresőt futtass még le.

UPDATE:

Kommentek között többen írták, hogy hiába csinálták végig, újra és újra megint ott viháncol. Kollektív ötlet következik mindenkinek :).

Ha nincs még, tölts le egy malware eltávolító programot, az ad-aware például tök jó lesz, itt megtalálható. Telepítsd, engedd, hogy frissítse magát (angolul nem tudók olyat keressenek, hogy 'update').

Ezután szüntesd meg a netkapcsolatot. Kábel kihúz, wifi kikapcsol.

Ha épp van malware doctor a gépen, akkor a fenti lépéssorozattal töröld le újra, restart, és így futtasd le az ad-aware-t, full scan módban. Ez eltart egy darabig. Ha minden igaz, találni fog legalább egy olyan dolgot, aminek a nevében olyasmi van, hogy "trojan.downloader". Vagy valami hasonló. Mindegy, törölj le mindent, amit az ad-aware talál.

Erre azért lehet szükség, mert azok alapján, amit írtatok - 10 perc múlva megint megjelenik - valószínű, hogy fennmarad egy trójai, ami automatikusan letölti a malware doctort.

Ha ez kész, csak azután dugd vissza a netet.

UPDATE 2: (2009. június 4.)

Nyakamba szakadt egy kis szabadidő, összeszedem, mi hasznosat sikerült még összebrainstormingolni a kommentek között. Valamelyik hasznos lehet másnak is. Az alábbi lista az első 20 komment alapján készült, a többiek nevében is köszönöm mindenkinek ezeket az építő jellegű hozzászólásokat!

husky írta:

Én is úgy jártam, hogy valahogy becsúszott ez a doki, pedig nem is vagyok beteg. Végigcsináltam a leírtakat, de restart után megint beköszönt a dög.
Nekiláttam hát megint.
Elsőre is gyanús volt egy bizonyos reader_s.exe
szerepelt itt: HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Run
és itt is:
HKEY_CURRENT_USER\Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Run

Ez egy friss exe, a dátum alapján nem a windowszal települt. A gépen két helyen is szerepelt: c:/Documents and Settings/[felhasználó]/reader_s.exe, illetve a c:/windows/system32/reader_s.exe. Töröltem mindkét helyről az exe-t illetve a rendszerleíró-adatbázis szerkesztésében is töröltem mindkét helyről.
Csinálok egy restartot, és kiderül, hogy mi lett.

A következő kommentben írta, hogy ezzel neki eltűnt a malware doctor.

Fentebb azt írtam, hogy a MD nem tesz kárt, de többen panaszkodtatok arra, hogy elment a hang. Én kérek elnézést, nem tudtam,de ez esetben ártatlan vagyok, mert nekem a windowsomon alapból nincs semmilyen hang, ne kérdezzétek, miért, nincs és nem is volt, direkt :), így ezt nem vehettem észre. A hang visszakapcsolásában nem nagyon akarok látatlanban okoskodni, egy hangkártya driver újratelepítés segíthet, de ezt ne vegyétek készpénznek.
Valaki a dvd író elbarmolódásáról is megemlékezett, ebben esetleg az íróprogram újratelepítése segíthet. De ez ugyanúgy nem szentírás.

Az alábbi fájlnevek kerültek elő, melyek valószínűleg a doki letöltésében vehetnek részt (kibogarászta Kriszti, Gyorgy és husky):
f119.exe
service-f.exe
reader_s.exe
Avast!antivirus.exe

Gyorgy leírása alapján safe módban letörölhetőek ezek, legalábbis az utolsónál működött.
Ezt a safe módot, vagy magyarul csökkentett módot következőképp lehet elővarázsolni: indítsd újra a gépet, és még mielőtt előbukkanna a windows logó, szorgalmasan nyomogasd az F8-at. Ekkor egy menü jön elő, ahonnan a csökkentett módú indítást kell választani. Ekkor a windows - nevéhez hűen - csökkentett módban fog elindulni, ami valami olyasmit jelent, hogy csak a működéshez legszükségesebb dolgok töltődnek be.
A fentiek alapján sajnos úgy tűnik, hogy a MD-t különböző néven megbújó gonosz kis programok töltik le mindig a gépedre, így nem lehet megmondani előre a nevüket. Mindenesetre, ha csökkentett módban a fentiek közül valamelyiket megtalálod a windows könyvtárban (vagy mondjuk akárhol máshol, menjünk biztosra), akkor töröld le.
A csökkentett módra azért van szükség, mert normális esetben ezek a program a windows betöltődésekor elindulnak, így írásvédetté válnak, nem lehet őket letörölni.

Internet Explorer ideiglenes fájlok (mert Zsolt itt is talált MD-t):
(láthatóvá kell tenni a rejtett fájlokat, feljebb írtam, hogyan lehet ezt total commanderben)
Documents And Settings\[felhasználónév]\Local Settings\Temporary Internet Files

Az Ad-aware úgy tűnik, nem vált be, viszont a Superantyspyware nevű programra érkezett pozitív visszajelzés. Érdemes lehet kipróbálni.

A registry/task manager megnyitásában a fentieken túl sajnos nem tudok segíteni, szorri.

Végezetül egy fontos dolog: telepítsetek minden frissítés a windows update oldalról. Start menü --> Minden program --> Windows Update (fent)
Ha egy adagot felrakott, térj vissza mindaddig, míg azt nem írja ki, hogy nem talált több frissítést.
Szükség lehet egy ActiveX vezérlő telepítésére, enélkül a frissítések nem fognak felmenni. Ez elvileg ellenőrzi a windows eredetiségét is, na erről nem tudom, mennyire hatékony. Ha nem eredeti a windowsod, lehet benne egy kis kockázat... de persze itt mindenki boltban vette ;). (Az enyém amúgy legális, tényleg... állambácsi fizette... legalábbis a tisztasági teszten átment...).

2009-04-15T21:32:00.002+02:00

Küldtem ilyet:

Ez jött válaszként:

"Mit is mondhatnék a Happy Tree Friendsre... sok volt a vér meg a belsőségek, és túlzottan szimpatizáltam a rózsaszín szőrrel ahhoz, hogy megfelelő mértékű műélvezettel fogadjam a dolgot."

LOL?

2009-04-14T20:19:00.002+02:00

Van egy tárgyam, aminél időnként jegyzőkönyveket kell leadogatni, amit kijavítanak, leosztályoznak. A javítók mindegyike egyszerű földi halandó, egyetemista, hajlott koromra való tekintettel többnyire fiatalabbak is nálam. Több különböző javító is javította már a munkáimat, köztük volt egy - a nekem címzett értékelései alapján - igen savanyú figura. Megnéztem iwiwen, kép alapján is az.

Most megint ő javított.

Legutóbb egy php-s oldalt kellett csinálni, és volt egy olyan feladat, ami megjelenít a főoldalon egy szlogent, amit pár, előre megadottból, véletlenszerűen választ ki. (A feladat persze nem a frappáns szlogenek írása volt, hanem hogy le tudom-e programozni php-ban.) Az én oldalam az alábbi szlogenek közül választott véletlenszerűen:

SÜN!
We need the best of the bests!
A feltöltött fájlokban felfedezett vírusokat 1-2-3 jegy levonásával jutalmazzuk attól függően, hogy mennyire új vírusról van szó. (-segédlet-)
Láttam a jövőt. Nem működik.
A problémáim velem kezdődnek és utánam megmaradnak. Ez az én hozzájárulásom Az Emberiség Nagy Művéhez.
WTF?
RTFM
JFGI
http://bash.hu/37392
Na, mentem grillezni :).

A jegyzőkönyvem értékelése végén ezt találtam:

"Megjegyzés:
Nem tartom jó ötletnek linkeket elhelyezni kétséges tartalmú oldalakra egy beadandó feladatban. Szintén nem túl jó ötlet obszcén tartalmú röviditések használata sem."

Szörnyű dolog lehet humorérzék nélkül élni.

2009-04-10T15:20:00.001+02:00

"nagyon kicsi voltam, olyan három éves, és húsvétkor kimentünk az udvarra, épp ásta elő magát a vakond, mire megszólaltam, hogy "nyusziiiii, nyusziiii"... azt mentem oda felé... erre csak nagyapám elrohan mellettem, káromkodik, azt belerúg úgy, hogy felkenődik a falra, én meg állok húsvéti hangulatba három évesen, "nyuszi, nyuszii" az meg a falon csüngött döglötten... :D" (-----)

boldog nyuszit, gyíkok

2009-04-08T14:01:00.003+02:00

Emlékezetes szövegek filmekben (vagy valami ilyesmi) című rovatunk következik. (Angolul nem tudóknak másfél perctől érdekes, jó a zene.)

Inside man
My name is Dalton Russell. Pay strict attention to what I say because I choose my words carefully and I never repeat myself. I've told you my name: that's the Who. The Where could most readily be described as a prison cell. But there's a vast difference between being stuck in a tiny cell and being in prison. The What is easy: recently I planned and set in motion events to execute the perfect bank robbery. That's also the When. As for the Why: beyond the obvious financial motivation, it's exceedingly simple... because I can. Which leaves us only with the How; and therein, as the Bard would tell us, lies the rub.

Csöndben hozzátenném, hogy a szinkron ezt kritikán aluli borzalommal adja vissza. Rosszul hangsúlyoz, és pont a lényeg veszik el. Én csak akkor értettem meg, miről is van szó, mikor láttam az eredeti angol szöveget.

Na, leléptem Bécsbe (nem, nem bankot rabolni).

2009-04-06T22:01:00.001+02:00

BB1
.
.
.
BB2
.
.
.
BB3 . . . coming soon . . .

2009-04-04T11:52:00.004+02:00

„Vizeletadásnál mentem a toalettre és egy fél literes poharat csordultig öntöttem teával. Mondta a nővérke ennyi nem kellett volna. Leittam belőle 3 decit! A 2 nővér közül az egyik kajakra behányt, a másiknak kijött a szeme, mint a csigának, képzeld el a fejeket!” (---)

0wn3d

A balkezes Whopper

Az USA Today című amerikai lapban a Burger King 1998-ban egy teljes oldalon hirdette legújabb termékét, a Left Handed Whoppert, a 32 millió amerikai balkezesnek szánt hamburgert. A hirdetés szerint az új Whopper ugyanazt tartalmazta, mint a hagyományos (paradicsomot, salátát, stb-t), de alkotóelemeit a balkezes fogyasztók miatt 180 fokkal elfordították. Másnap a Burger King elárulta, hogy a hirdetés csupán tréfa volt, ennek ellenére több ezer fogyasztó kereste fel éttermeiket, az új szendvicset kérve. Persze a többség maradt a már megszokott „jobbkezes” változat mellett. (A Nagyfőnök és az Ő állatkertje...)

A repülő pingvinek legendája

A tavalyi bolondok napjára készült a BBC, amikor elkezdte hirdetni a "repülő pingvineket" bemutató dokumentumfilmjét. A műsorvezető szerepében feltűnő egykori Monty Python-tag Terry Jones úgy konferálta fel a szenzációs beszámolót, hogy: "a pingvinek a hideg időjárás érkeztével nemhogy összehúzódnának, hanem valami egészen váratlan tettet hajtanak végre. Nézzék meg Önök is, ahogy ezek az állatok az Antarktisztól az Amazonas-menti dzsungelekig repülnek, hogy egy kis téli napsütéshez jussanak." Természetesen csak tréfa volt.

Viccből valóság

A ThinkGeek nevű oldal a különböző tréfás kütyük és apró ajándékok kedvelőinek egyik fellegvára. Már-már bevett szokása, hogy minden április elsején olyan termékeket mutat be, amelyek a valóságban nem léteznek. Így történt ez az "alacsony felbontású 8-bites nyakkendő" esetében is, azonban az oldal látogatóinak annyira tetszett az ötlet, hogy követelni kezdték a megvalósítását. A nyakkendőt azóta is gyártják, a videojátékok hőskora iránt lelkesedő rajongók nagy örömére. (Ezen könnyesre röhögtem magam, jót tett az én geek ~~szívemnek~~ fejemnek.)

Még több legendás áprilisi tréfa itt, a második oldaltól kezdődnek a sztorik.

Az azonban kimaradt belőle, mikor a Coca-Cola bejelentette, hogy valami egymillió kupak összegyűjtéséért cserébe adnak egy vadászgépet, és novemberben ment egy fickó, hogy itt vannak a kupakok, hol a repcsim.

Fater mesélt itt még párat az előbb. Az egyik, mikor bemondták, hogy Maradona jön Békés megyébe, mert kiderült, hogy él valami rokona Kunágotán, és az emberek kirajzottak az Előre pályára, mert hogy ott fog leszállni a nagy sztár helikoptere. A másikban felfedték, hogy aranyat lehet mosni a Körösben, és egy bácsi bevitt pár rögöt a szerkesztőségbe, hogy nem érti, ezt miért csak most írták meg, ő már évek óta ebből él, és kiderült, hogy tényleg lehet aranyat mosni a Körösben :).

2009-04-02T14:32:00.006+02:00

Most kimegyek a szobából. Bizony. A napra. Emberek közé, sok-sok homo sapiens. És ebédelni fogok. És akkora dőzsölést rendezek, hogy húúúú. Azt nem tudom, hol, de szabadtéri lesz. Kólát fogok inni ahhoz, amit még egyelőre nem tudom, hogy mit eszek. Értelmetlen mondat? Aaaz. Hehh, és lehet, hogy még jégkrémet is eszek. És nem - ismétlem, NEM - veszek kabátot. És gyalog megyek az egyetemre. On foot. Zu Fuss (ez de hülyén néz ki, mióta száműzték a sárfeszeszt, Iván szerint "hülyebé", a Straßenbahn (Strassenbahn) meg "strabenbahhn").

ETA by Junk

2009-03-31T23:57:00.002+02:00

Másnak se megy a gmail notifier windows alatt már vagy két hete? (A linuxos változat működik.)

2009-03-30T18:51:00.003+02:00

Először belelkesedtem, hogy megint lesz egy informatikai biztonsággal foglalkozó konferencia Budapesten, május 7-én, hurrá, megyek! (A szeptemberi Hacktivityről, ha jól emlékszem, a saját faszságom miatt maradtam le.) Aztán megnéztem, milyen nap az a május 7: csütörtök. Szuper, az egyetlen nap a héten, amikor tele a programtár, de sebaj, egy napot simán el lehet lógni. A lelkesedésem teljesen csak ezután lohadt le: beugró 20.000 JMF (azaz írd és mondd: húszezer jó magyar forint). Cserébe az egész tart nettó reggel kilenctől délután fél ötig, benne két óra ellébecolva kávé meg kajaszünettel. Mégis mi a **** képzelnek ezek?

A programot elnézve egyébként lennének jó dolgok, bár egyik előadás sem tart fél óránál tovább (ennyi idő alatt nem lehet elmerülni csak a kádban), és van egy-két olyan téma is, ami meg egy vicc (húsz rugóért talán nem kéne rsa-t magyarázni).

A koronát viszont a délután 5-kor kezdődő "hekkeres film" tette fel azon elhatározásomra, hogy ha a térdelő jótündér kifizetné is, akkor se mennék el ide. A Bízd a hackerre! nevetséges, már "szakmai" szempontból (ezt leszámítva amúgy nem rossz film és éljen az open source ;)). Egy komolynak szánt konferenciát kár ilyennel kiröhögtetni. Bár tény, hogy van ennél szörnyűbb alkotás is, ld. pl. Kardhal vagy az 1995-ös Hackers.

A mai nap bölcsessége tőlem, mely összefoglalja huszonnégy és fél év minden élettapasztalatát, örömét és fájdalmát: Az élet nem konvergens.
Én értem. Bár csak feltevés és intuíción alapul, hogy igazolást nyer-e a gyakorlatban, cirka hatvan év múlva megmondom (már ha megélem, és nem üt el hamarabb egy teve).

2009-03-29T23:40:00.006+02:00

Ezt én csináltam ezzel:

Nem egy napirajz, nem is egy wulffmorgenthaler, de mindenképpen őszinte. Az eredetije egy grafika előadáson került papírra vetésre, megtekinthető a szobámban (ha valaki ezért el mer jön, azt deportálom Szerbiába). Van mellette másik három is, ha lesz kedvem, megcsinálom azokat is.

2009-03-29T17:42:00.004+02:00

Női logika...

Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy bélyegeztesse le nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg, "te" vagy "ön"? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem: csinos, fitt nő, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki - az én férjem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van - Katrin és Andrea. Katrin külföldön van éppen.

Én: "Andrea, le tudnád pecsételtetni a jegyemet?"

Andrea: "Természetesen. ... Bocsánat, ismerjük egymást???"

(Egy az egyben ellopva innen.)

Ezt meg olvastam: feng shui szerint soha ne üljünk a munkahelyünkön az ablakkal szemben. Traktoros vagyok, mi a francot csináljak?

Én például eszek csokit.

2009-03-26T14:10:00.002+01:00

Kommentár nélkül.

2009-03-25T11:37:00.004+01:00

Elöljáróban ennyit fűznék a dologhoz: komment. Mindjárt érthetővé válik (bár kockák előnnyel indulnak).

Az önálló laboromhoz végzek igencsak időigényes szimulációkat. Tegnap este is elindítottam egyet, és kiszámoltam, hogy kb. 10 és fél órán át fut, és ma reggel negyed kilencre végez. Ez viszont nagyon nem jó, mert még azon kívül is csinálnom kell még egyet csütörtökre, ami ráadásul tízszer annyi ideig fog majd tartani (ugyanaz a feladat, csak tízszer akkora bemenettel). Nekiálltam kicsit bütykölni a szimulációt végző kódot, sikerült is annyit optimalizálni, hogy a futási idő mintegy ötödére csökkent. Elindítottam, készen is lett hajnal egyre.
Elmentettem az eredményt, és elindítottam az utolsó, nagy szimulációt. Mintegy 28 órás futásidő jött ki rá, amire rövid fejszámolás után kiderül, hogy csütörtök hajnal 5-re végez. Lefeküdtem aludni, hadd menjen.
Reggel felkeltem, 22%-nál tartott. Időarányosan rendben van. Zúztam egyetemre (ahová meg kamerával kellett volna menni, mert ilyen eztbazdmegnemhiszemel típusú rendezvényt tartanak), megvolt az óra, hazajöttem.
Belépek a szobaajtón, gyanús csönd. Nem pörög a proci. WTF??? Felnyitom a gép fedelét, mosolyog rám a linux bejelentkező képernyője* ("mi a f*sz van itt?"), restart ("kurvaanyádkurvaanyád") , gép bootol, windows bejön. Meg se nyikkan, hogy mitől indult újra. Áramszünet nem lehetett, mivel laptopnak az nem fáj. Aztán szörnyű gyanú merült fel bennem.

Megnéztem a windows update logját.
Bizony. 9:42-kor. **

_______________
* alapból nekem linux jön be, külön menüből kell kiválasztani, ha windowst akarok használni
** akinek nem világos: a windows automatikus frissítése újraindította a gépet, magasról téve arra, hogy én, mint mezei felhasználó, alantas porszem mit szeretnék

2009-03-23T23:09:00.002+01:00

Megszaporodtak ám a linkfalon (erre------>) a Vigyor kategória alatti linkek. FYI
Angoltudás nélkül egy részük sajnos élvezhetetlen. Azzal viszont sírva röhögős :).

2009-03-23T20:28:00.005+01:00

Számtalanszor megfogadtam, hogy nem politizálok, nem közéletizek, de ezt egyszerűen nem lehet kihagyni.

THX to Balázs

Ajánlott irodalom:
...ajándék csengőhanggal
Újabb sün akció

2009-03-22T12:26:00.006+01:00

"...aki már megfordult bármelyik magasabb dimenzióban, az tudja, hogy
azokat egy nagy szemét pogány bagázs lakja, akiket egyszerűen ki kéne
nyírni és kásává aprítani, és ez megvalósítható lenne, ha valaki
kitalálná, hogy lehetne a valóságra merőlegesen rakétákat kilőni."

(Douglas Adams: Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden)

2009-03-16T21:10:00.003+01:00

Se ihlet, se kedv nincs írni, Kovács "2D Catmull-Clark" Pistike fejest ugrik a csendesen hullámzó NURBS vízbe pedig nem hiszem, hogy különösebben érdekelne bárkit is. Úgyhogy csak hézagpótló jelleggel. (Meg hogy otthon ülő ifjú anyukáknak legyen min röhögniük ;)).

(Elektromos művek, ügyfélszolgálat)

Ügyfél: Az anyósom meghalt, és szeretném leállíttatni a számlázást, mert üres lesz a ház.
Én: Részvétem. Természetesen leállítom. Kérem a fogyasztói számot!
Ügyfél: Mondom: 1234567
Én: A nevet, címet kérem!
Ügyfél: Bocsánat, de le kell tennem, mert most jöttek érte...

Ügyfél: Áramlopást szeretnék bejelenteni.
Én: Ön honnan tudja, hogy lopják az áramot?
Ügyfél: Onnan, hogy én csináltam a rendszert, de nem fizették ki a melómat...

Ügyfél: Nincs áram itt a fatelepen.
Én: Felvesszük a bejelentést, de mivel éjszaka van, csak holnap reggel mennek a szerelők.
Ügyfél: Az kérem nem lehet. Én vagyok itt a biztonsági őr és félek...

(Megint egy csámborgó állat :))

Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át. Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! Az önök kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya öt gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? A gazda"

2009-03-11T20:35:00.002+01:00

"Így tégy, Luciliusom: tarts magadra jussot, s az időt, melyet eddig elvettek vagy eloroztak tőled, vagy kicsúszott a kezedből, gyűjtsd össze és ügyelj rá. Győződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk. Kit tudsz megnevezni, aki az időnek valamelyes értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket. Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. Cselekedj hát, Lucilius, úgy, ahogy írod is: markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. Minden a másé, Lucilius, csak az idő a miénk. A természet csupán ennek a síkos csuszamlós dolognak a birtokába iktatott bennünket, s az űz ki onnan, aki akar. És a halandók oly ostobák, hogy a legcsekélyebb, leghitványabb és bizonyosan pótolható dolgokkal engedik számlájukat megterhelni, ha hozzájutnak, de senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte. Kérded talán: mit teszek én, miközben ezekre oktatlak. Őszintén megvallom: mint mindenkinek, aki kedveli a pompát és takarékos, a költségvetésem nekem is rendben van. Nem mondhatom, hogy semmit sem vesztettem el, de hogy mit, miért s hogyan veszítek el, megmondom; meg tudom okolni szegénységemet. De velem is az történik, mint a legtöbb emberrel, akit nem saját bűnei juttattak ínségre: mindenki megbocsát, senki sem támogat. Hogy is van hát? Nem gondolom szegénynek azt, aki elégedett, ha akármilyen kevéskéje megmarad - mégis azt akarom: te csak őrizd meg, ami a tiéd, és ehhez jókor láss hozzá. Mert ahogy őseink tartották: késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk - nemcsak azért, mert az alján már alig van valamicske, hanem mert addigra már csak a seprője maradt meg.

Élj egészségben!"

Seneca: Erkölcsi levelek, I. levél

2009-03-08T12:17:00.002+01:00

Isten éltesse a hölgyeket nőnap alkalmából. Ezen a blogon - ha jól számolom - ez öt egyénnek szól.

2009-03-07T16:05:00.004+01:00

Ez még Ivántól jött valami másfél hónapja, és muszáj publikálnom. Vigyázz, kultúra!

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Most olvassátok össze a sorok első betűit.

Iván: "Na szóval ez elsőre kamunak fog tűnni, de biztosíthatlak, nem az:) Íme egy Kosztolányi-vers, amit a művész úr talán nem is véletlenül dedikált legjobb barátjának." (ez persze eredetileg a levél elején volt, csak nem akartam most súgni)

2009-03-02T23:50:00.006+01:00

Ez a gmail inboxom üzenetszámlálója. Ki küldi nekem a háromezrediket? :)