2011-07-18

Úgy tűnik, kétévente írok Transformers filmről, mert így okádja ki őket magából az álomgyár. Az első itt van, a második itt, a harmadik pedig alant, spoilermentesen.

Kezdjük a legfontosabbal, ami úgyis minden hímneműt izgat. Megan Fox helyett felvettek egy bögyös szöszit, akinek csak annyi volt a funkciója, hogy bomba combjai legyenek és azok markolásznivaló seggben végződjenek, időnként sikoly hagyja el indokolatlan mértékben felpumpált ajkait és mindig úgy nézzen bele az aktuális robbanásba, hogy a detonáció szele megfelelő szögben lengesse a haját. Ezt nagyjából hozza is az új lány, rá nem lehet panaszunk, de a p*navonal eddig is a sorozat erősségének számított.

Történt ezen felül néhány örvendetes változás is a korábbiakhoz képest. Most például volt sztori, amit sikerült is követnem. Attól persze tekintsünk el, hogy az egész alapjaiban gyermeteg, de ahogy az elején a holdraszállást megkomponálták (ez nem sploiler, benne van a trailerben) és ahogy beleszőtték a robotosdit, az tökéletes. A látvánnyal megint nem lehet gondunk, bár szerintem a 3D (ahogy mi néztük) olyan sokat nem dob az élményen. Feltűnt néhány új, muris figura is, akik érdekes színt adtak a filmnek, és végre - egy-két alkalmat leszámítva - normális szöveget adtak a szájukba, az ember nem érez folyvást késztetést arcbőrének körömmel történő eltávolítására. Tetszett az is, hogy a robotok végre nem idétlenkednek annyit, hanem teszik a dolgukat és rongálják a civilizációt.

Úgy nézhet ez ki, hogy akkor ez így egész jó lett, ha nem lenne az a rakás bosszantó dolog, ami minden eddigi Bayformersben is rombolta a minőséget. Jelenetek maradnak ki: egyik pillanatban még itt vannak, a következőben már ott, a kettő közötti történéseket meg fantáziával kell pótolni. Utálom, ha a főhős sebezhetetlen és halhatatlan, márpedig a bájgúnár az. A csaj körül úgy dől össze a város, hogy a hófehér felsője és a csinos kis pofija taszítja a koszt. Minden emberszabású, aki szöveges szerepet kapott, artista vizsgával rendelkezik. Rádeshet egy toronyház, lezuhanhatsz a századikról, nyugi, a stáblista alatt még sebtapaszra sem lesz szükséged. A győzelem utáni vad szélben lobogó tépett amerikai zászlótól meg felfordul a gyomrom.

Összességében tulajdonképpen elégedett vagyok, bár ez erősen összefügg azzal, hogy nem volt túl magasan a léc. Ez volt a legjobb Transformers, de a digitális effekteket leszámítva még így sem választanám be a hall of fame-be.

Ja, és a Linkin park zenél, most lájtosabban.