Részlet David Attenborough: A gerinctelenek élete című könyvéből:

"A táncoslegyek sok fajának hímjei hasonló gyülekezési helyek felett oszlopszerű csoportokat alkotnak. Ragadozók. A hím ajándékkal csábítja a nőstényt - általában egy másik rovar testével. Ez lehet lepke, kérész, vagy kétszárnyú, például lószúnyog, bár ezek nagyobbak, mint maga a táncoslény, és előbb ártalmatlanítani kell őket. Némelyik hím néha az egyik vetélytársát szolgálja fel nászajándékként. Miután a hím leszáll, és többször beszúrja a szipókáját a zsákmányba, elszáll vele a bemutatóhelyre, miközben a középső lábaival a teste alatt tartja.

Amikor odaért, igen modorosan kezd repülni: köröket leírva, spirálisan felfelé vagy jobbra-balra. Ez az ő tánca. A nőstények hamar észreveszik. A raj fölé repülnek, és gyorsan leereszkednek a hímhez, hogy a levegőben elvegyék tőle az ajándékát. A hím azonban nem engedi el teljesen, hanem az ajándékot ketten tartva leszállnak egy levélre. A nőstény most a szipókájával megvizsgálja, mit kapott, közben a hím a nősténybe juttatja a spermáját. A folyamat akár egy órán át is tarthat, de a nőstény még ennyi idő alatt sem fogyasztja el teljesen az ajándékot. A hím az egyik lábát rajta tartja, és ha a nőstény végzett, visszaszerzi tőle, majd visszatér a rajzóhelyre, hogy felajánlja a következő nősténynek.

Egyes táncoslégyfajok hímjei az ajándékot selyembe csomagolják, amelyet maguk termelnek az elülső lábakon lévő fonómirigyekből. Amikor a nőstény kicsomagolja, néha rájön, hogy ehető dolog helyett ehetetlen magot vagy akár pihedarabkát kapott. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem szegi kedvét, mivel így is hagyja, hogy a hím megtermékenyítse. Az ajándék valaha megvesztegetésnek számított, amellyel a hím rá akarta venni a nőstényt, hogy fogadja el őt; ma viszont szertartásos formalitás. Úgy tűnik, maga a szándék számít."

Minden férfi disznó.