Időnként szeretnek kiállni öltönyösök pártállástól függetlenül a színes logójuk és a kamerák közé rettegő tekintettel az orwelli 1984-ről vizionálni (néha nem minden alapot nélkülözvén), de van ennek a szerzőnek egy másik, szintén igen ismert műve, ami szerintem jobban tükrözi a mindenkori politikai helyzetet. Ez pedig az Állatfarm.

Az Állatfarm egyszerre vicces és ijesztő. Na nem úgy ijesztő, mint Stephen King, hanem azért, mert olvasás közben az ember túl gyakran bólogat, hogy igen, ez ismerős. Bár a könyv kifejezetten és bevallottan a sztálini diktatúra "tiszteletére" készült, a megjelenített mocskos és aljas trükköket a mai napig élvezhetjük a híradóból.

A történet nem bonyolult. Egy angol farmon fellázadnak az állatok az ember ellen, elkergetik, és megalakítják saját kis birodalmukat. A disznók azonban lassanként magukhoz ragadják a hatalmat és diktatúrát építenek, amit megfélemlítéssel és propagandával tartanak fenn. A mű tele van jelképekkel, szinonimákkal, gyakorlatilag a valóság analógiája. Szinte minden szereplő valós személyről mintázott, egyesek egész társadalmi rétegeket szimbolizálnak, és valós történelmi események jelennek meg a farm sorsában. Ezekről egész jó, de meglehetősen spoileres leírást ad a wikipédia.

A valós figurák szatirikus megjelenítése mellett pedig ott a diktatúraépítés folyamata: pofátlan ferdítés, cinikus belemagyarázás, a feketéről is bebizonyítjuk, hogy fehér, tudatlan tömegek gátlástalan manipulálása, történelemhamisítás, mindenért felelős bűnbak kreálása, ügynöközés, és ha egyik sem működik, megfélemlítés és erőszak. Ismerős-é?

Több szófordulatot, szállóigét köszönhetünk ennek a műnek, innen van a négy láb jó, két láb rossz vagy a mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek is. De hallottam már azt is valakitől csöndes megjegyzés formájában, hogy "Napóleonnak mindig igaza van", bár akkor még nem tudtam, mit is jelent valójában.

Aki jobban meg szeretné érteni, mi folyik a tévéből, annak érdemes megszereznie az Állatfarmot. Nem is hosszú, elolvasni pár óra az egész és pont azért tartja fenn a figyelmet, mert minden mozdulata emlékeztet valamire. Ez egy felnőtt mese. Régi, nem ide készült, de - sajnos - nem elavult (és nincsenek illúzióim, amióta politika van, az mindig is ilyen volt). Játékos és közérthető formában mutatja meg a hatalom manipulatív eszközeit, amit minden embernek ezer lépésről, széllel szemben fel kellene ismernie. Hogy ne legyünk már annyira birkák.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban tökingyen megtalálható.