Ahogy a múltkor megígértem, itt a folytatás.

GCtric második pontjával kezdtem, majd GClibc, a libanoni cédrus gyors meglátogatása után a trikolór harmadik pontja is meglett. Ezzel GCtric az eddigi kedvenc rejtésem lett. Igen ötletes búvóhelyek, jó kis séta az erdőben. A cédrus pont útba esett, én nem vagyok egy fatudós, de termetes egy jószág, azt meg kell hagyni :). Ezt most így pár sorban írtam le, amúgy egy fél délutánba került összebóklászni a ládákat :).
Egy utolsó maradt még, a Nagy-Szikla, GCzttr. A kilátás hasonló a múltkori bejegyzésben említetthez, csak kicsit még olyanabb. Kőszáli kecske ősök nélkül nem érdemes letérni az útról. Nekem rátérni sikerült az útra, ugyanis másfelől érkeztem, és csak az utolsó ötven métert tettem meg azon az ösvényen, amit a természetvédelmi terület gondozói a nagyközönség számára megálmodtak. Ennek a még mindig fennálló térképhiány az oka, szörnyűséges és rettenetes susnyásokon és függőlegesközeli sziklafalakon küzdöttem át magam, alkalmanként az "ahol nincs út, oda képzelni kell" filozófiát követve. Király volt :). Ja, egyébként leesni sem érdemes a szikláról, mert jobb esetben csak fáj, rosszabb esetben már nem. Ez mondjuk nagyjából minden sziklára igaz, de erről hatványozottan könnyebb leesve lenni.

Ücsörögtem a sziklafalon, néztem a völgyben elhúzó villamost, és csokit majszoltam a látványhoz. A nap időnként kikukucskált a felhők mögül, finom szél lengette a fűszálakat.


"Tökéletes nap"


Na, ekkor merült le az elem a gps vevőben.

Viszont hazamenni még nem volt kedvem, bár megvolt minden láda, és a villamos irányát is be tudtam lőni, hogy arra indulva biztos eljutok valahová. De én még maradni akartam a természet lágy ölén, úgyhogy merész újításként új sportágat fejlesztettem ki, amit freestyle túrázásnak kereszteltem el. Ennek lényege, hogy mész az erdőben, és minden elágazásnál véletlenszerűen választod ki, hogy merre tovább. Ezt csinálod jó sokáig, aztán mikor már kellőképpen fingod sincs arról, hova a rákba jutottál, röhögsz magadon, hogy mekkora barom vagy, és megpróbálsz kitalálni valami civilizáció uralta helyre. A beton már megteszi, az többnyire visz valahová. Térképet, gps-t, s főleg annak csiganyál funkcióját használni nem ér!

Ezzel én olyan helyeken jártam ma, ahová talán geocachinggel se jutottam volna el soha. Kérdéses viszont, hogy visszatalálnék-e :). A nagy, vörös, barlangszerű sziklahíd elképesztően csodaszép. Legközelebb tényleg viszek már valami fényképezőgépet. Meg egy geológust, aki jól megmondja nekem, hogy miből van az a kavics, és mitől vörös, mint a ferrari. (Ebből az állatfajból sajnos csak egyet ismerek, ő meg biztos nem olvas...)

Hazafelé bónuszként a SÜN!-szobrot is megkerestem :). A térképre ránézve nem egy ördöngősség, Erzsébet híd, pesti hídfő.

Legközelebbre egy igazi ínyencfalat van betárazva. Városi multiláda, 11+1 hellyel. Démonokat fogok üldözni.