Először belelkesedtem, hogy megint lesz egy informatikai biztonsággal foglalkozó konferencia Budapesten, május 7-én, hurrá, megyek! (A szeptemberi Hacktivityről, ha jól emlékszem, a saját faszságom miatt maradtam le.) Aztán megnéztem, milyen nap az a május 7: csütörtök. Szuper, az egyetlen nap a héten, amikor tele a programtár, de sebaj, egy napot simán el lehet lógni. A lelkesedésem teljesen csak ezután lohadt le: beugró 20.000 JMF (azaz írd és mondd: húszezer jó magyar forint). Cserébe az egész tart nettó reggel kilenctől délután fél ötig, benne két óra ellébecolva kávé meg kajaszünettel. Mégis mi a **** képzelnek ezek?

A programot elnézve egyébként lennének jó dolgok, bár egyik előadás sem tart fél óránál tovább (ennyi idő alatt nem lehet elmerülni csak a kádban), és van egy-két olyan téma is, ami meg egy vicc (húsz rugóért talán nem kéne rsa-t magyarázni).

A koronát viszont a délután 5-kor kezdődő "hekkeres film" tette fel azon elhatározásomra, hogy ha a térdelő jótündér kifizetné is, akkor se mennék el ide. A Bízd a hackerre! nevetséges, már "szakmai" szempontból (ezt leszámítva amúgy nem rossz film és éljen az open source ;)). Egy komolynak szánt konferenciát kár ilyennel kiröhögtetni. Bár tény, hogy van ennél szörnyűbb alkotás is, ld. pl. Kardhal vagy az 1995-ös Hackers.

---

A mai nap bölcsessége tőlem, mely összefoglalja huszonnégy és fél év minden élettapasztalatát, örömét és fájdalmát: Az élet nem konvergens.
Én értem. Bár csak feltevés és intuíción alapul, hogy igazolást nyer-e a gyakorlatban, cirka hatvan év múlva megmondom (már ha megélem, és nem üt el hamarabb egy teve).