Szerintem rendeletileg szabályozzák, hogy ilyenkor ilyen ramaty idő legyen. Eddig, míg tanulni meg vizsgázni kellett, 40 fok volt odakint, és az ember a tanuláson kívül bármire hajlandó lett volna, ha azt nem 4 fal között, számítógép előtt kell tenni. A vizsgák végét viszont az időjárás is megérezte, és most mintegy húsz fokkal van hidegebb, mint mikor még a szenzorhálózatok vagy a 3NF sémák tették ki a mindennapjaimat. A kirándulóidő természetesen akkor fog visszatérni, mikor elkezdődik a nyári munka, és megint képernyő előtt kell ülni all day.

Anyukám a hétvégén szerzett valahonnan fácánt. Finom leves készült belőle, én pedig kaptam elvitelre a húsából. Mutattam a szobatársamnak a tálat, hogy felismeri-e a tartalmát, de nem tudta megmondani, hogy fácán van benne. Ezt azzal indokolta, hogy a fácánnak színesebbek a tollai és tudomása szerint nem krumplipüré a természetes élettere. A madárka származási helyének bizonytalansága miatt hétvégén még poénkodtam is, hogy hehe, majd köpködhetjük a sörétet. És bazmeg, tényleg! Ma az első harapásra valami keménybe ütközött a fogam, és mikor kihámoztam ezt a valamit a falatból, egy apró, kemény gömböcske maradt csak a tenyeremben. Funny.

Ja, míg el nem felejtem, Andi nem halt meg, csak nincs nete, de offline blogolt szorgalmasan, nemsokára fel fogja tölteni a kis szeretetcsomagot.

Csekáut mit állatkodtunk Balázzsal a hétvégén.

Ne drogozzatok, mert a drog rossz. Bár én jót röhögtem :), teljes szociális érzéketlenségről tanubizonyságot (ú?) téve.

Némileg gonoszság volt tőlem (szóval utólag is bocs mindenkitől, aki órákat baszott el vele), hogy az előző postban belinkelt játékról nyilván már megjelenésekor tudtam, hogy nincs megoldása. A játék ugyanis a matek-körökben jól ismert három ház - három kút probléma analógiájára készült. A feladat annyi, hogy van három házad és három kutad, és úgy kell minden háztól minden kúthoz járdát építeni, hogy az utak sehol se keresztezzék egymást. Ez a gráfelméleti probléma nem megoldható, az amúgy nem túl bonyolult bizonyításától most eltekintenék.

Zárójelben megjegyzem, hogy egy programhibát kihasználva elő lehet csalogatni egy You win! feliratot (ld. Balázs kommentjében a linket), bár ha van benne ilyen felirat, akkor a készítő valószínűleg nem tudta, hogy a feladatot nem lehet megoldani (különben minek tette volna bele).

Egy szórakoztató játékot osztok meg most veletek. Íme.

"A PPP programtól ments meg, Uram, minket!"

A PPP program a felsőoktatásban több helyen tapasztalható, kormányzati szintű idiotizmus egyik fontos sarokköve. A dolog kb. arról szól, hogy magánbefektetők pénzéből újítanak fel kollégiumokat, hiszen ezek olyan szintű beruházások, melyek az államra, de főleg az egyetemekre és főiskolákra vállalhatatlan terheket rónának. A magántőke megjelenése valóban szép, igényes kivitelű kollégiumokat eredményez, így a fontos ember kiállhat, és elbüszkélkedhet, hogy micsoda grandiózus beruházásokat vittek véghez, úgyhogy most milyen jó hallgatónak lenni. Az egység sugarú Választó pedig a tévé előtt teszkó májkrémmel megkent kenyeret majszolva gondolatban beír egy pirospontot az öltönyös bácsinak, mert hát fejlesztették a zzoktatást.

A valóságba visszazökkenve pedig most elmesélem, hogy miért egy nagy lófaszt az egész bagázs seggébe.

Nálunk is volt ugyanis PPP, van is éppen, és még lesz is. Mi itt szűk környezetemben azon imádkozunk, hogy csak kerüljön el minket a jótékony felújítási láz. A csillogó-villogó komplexum eredményez ugyanis egy tekintélyes méretű szívásfaktort, melyet az öltönyös bácsi valahogy elfelejt közölni a teszkómájkrém másik oldalán ülővel: az ára. Mert hogy pénzből élünk, ugyebár. Egy PPP-vel felújított kollégium havidíja kétszer akkora, mint a nem felújítotté. Hallottam például, hogy a gödöllői Szent István Egyetem nemrég felújított diákszállójában 18 rugót kérnek el egy hónapban. Igaz, cserébe fullextrás minden, még konyha is van minden szobában (!) (csak tudnám, mi a ráknak). És pont ez a probléma. A kollégista azért megy kollégiumba, mert nincs pénze albérletre*. Ha lenne sok pénze, akkor eleve albérletbe menne, és nem fizetne közel albérleti árat egy kollégiumi szoba feléért (harmadáért, negyedéért).

Értem én, hogy a többletszolgáltatásért többet kell fizetni, viszont feltenném a kérdést: ki a rák kért többletszolgáltatást? A kollégista egyszerű állatfaj: legyen ágy, íróasztal, víz, fűtés, áram, (hűtő, mikró,) kotyvasztóhelyiség. Mikor beköltözöl a koleszba, nem háromcsillagos szállodára vágysz. Természetesen kényelmesebb, de sokan szívesen lemondanánk erről a kényelemről
cserébe a barátságosabb árért.
A polkorrektség érdekében gyorsan tegyük hozzá, hogy a kollégiumok nagy részére valóban ráfér már a tuning, mert 2-3 generáció hányta már tele hétvégi bulikon. De ez nem változtat azon a tényen, hogy az átlagkollégistának egy PPP-s kolesz 2007-ben egyszerűen drága.

Mi tehát a teendő? Ne menj PPP-s koleszba, mondhatnák okosan. Csakhogy ha így haladnak a munkálatok, pár év múlva minden kolesz felújításra kerül, így nincs menekvés. Még mindig olcsóbb persze, mint az albérlet, de azért - ahogy a népi bölcsesség mondja - csak savanyú az ember szájíze tízezer felett.

Most - tótavé szavaival élve - lehetne habosítani a nyálat, hogy már megint újabb terheket róttak a hallgatókra, de nem erről van itt szó. Lehetne ezt a PPP dolgot okosan is csinálni, csak sajnos nem sikerült. Az elv jó, a szándék becsülendő, az emberi mértékű áremelésért épeszű hallgató nem anyázik. Ez így viszont rossz. Csak reméljük, hogy nekünk nem akarnak jobb életkörülményeket teremteni, mert az sokaknak anyagi csőddel járna.

----------------
P.S.:
A végére még elmondok egy dolgot, mely valószínűleg egyedi eset, de azért érdekes. A felújított kollégium bevételei - s egyúttal a felelősség is - természetesen a befektetőket illeti. A befektetők tehát nem érdekeltek abban, hogy balhé legyen valahol. Az egyik, áprilisban átadott bme kollégiumba beköltözött haverjaim panaszkodtak, hogy mennyire elmebeteg szabályok (is) vannak, elkerülendő a kényelmetlen helyzeteket. A leginkább húsbavágó például az internethasználattal kapcsolatos, ugyanis még egy mezei ftp szervert sem tarthat fenn senki (mert hogy az már akkor biztosan warez, ugyebár). A hálózathasználat ilyen mértékű korlátozása egy informatikushallgató output egységéből esetenként bősz anyázást vált(hat) ki.

*a veszteséges, 6-os bmw-s vállalkozó apuka - félszemű nagymama kombótól tekintsünk el

Ez a srác olyan, mint ha be lenne drogozva, és azt se tudná, hol van, de ne hagyjátok becsapni magatokat, eléggé észnél van. Zseniális! :) Nézzétek meg a többi videóját is! Egyébként a Humorbajnokságon nemcsak döntős lett, de meg is nyerte.

"Oh, yes. There will be blood."

Fűrész 3. Az első két részről már írtam korábban egy bejegyzést, lássuk a harmadik rész műelemzését, ahogyan én látom - túl az első sokkon.

Az első két részt követő Fűrész 3, úgy gondolom, méltó folytatás lett. Néhány tekintetben talán változott a korábbiakhoz képest, de ez előnyére vált. A Fűrész 2 kegyetlen brutalitása után ez némileg lájtosabbra sikerült, már ami a sokkoló jeleneteket illeti (vagy csak nekem van már magasabban az ingerküszöböm), de azért itt is voltak képsorok, amiknél leizzadtam rendesen a látványtól. Kezdődött azzal, hogy nem is bírtam elsőre megnézni. A film első 7-8 percében olyan trancsírozást rendeznek, hogy kikapcsoltam, mert nem éreztem elég lelkierőt a folytatáshoz. De ettől függetlenül meg akartam nézni, úgyhogy másodszor is nekikezdtem. Nem bántam meg.

A kezdeti borzalmak után ugyanis beindul a történet, nem is akár hogy. Visszatérnek a korábbi részekből megismert ((a film elején) még életben lévő :)) szereplők. Az alapkoncepció ugyanaz: az egyik oldalon Jigsaw, a Kirakós, a másikon emberek, akik valamiért nem becsülték meg eléggé az életüket, s ezzel méltatlanná váltak a jogra, melyet születésükkör kaptak - az Élethez való jogra. Hogy ki dönti el, hogy kinek van joga élni, és kinek nincs, és hogy a Kirakós igazságos volt-e egy-egy szereplővel, azt döntse el mindenki maga. A jog visszaszerzésére most is áldozatokat kell hozni, nem is kis áldozatokat. A páciens útját állják elmés (avagy eszement) csapdák, külön a célra tervezett szerkezetek, egymásrautaltság a többiekkel, a kényszer, hogy az ember felülemelkedjen önmagán.
És pont ezt tanítja meg a Kirakós. Az, aki megszokta, hogy a hétköznapi életében ordítással, sírással vagy fenyegetőzéssel eredményeket ér el, most kénytelen rájönni, hogy ezekkel itt semmire sem megy: csakis és kizárólag az dönt, hogy mit tesz. Ha hibásan cselekszik, valaki meghal. Méghozzá csúnyán.

A történet végén itt is van csattanó, de ez talán most nem szólt akkorát, mint a másodikban, és főleg nem akkorát, mint az első részben. Külön tetszett egyébként, hogy itt, a harmadik részben utalnak a korábbi időkre, s mélyebben is betekinthetünk a Kirakós világába. Amolyan behind the scenes, egy sorozatgyilkos munkamódszerei.

Akinek volt gyomra az első kettőhöz, lesz a harmadikhoz is. Nekem nagyon bejött. Fenntartom azt, amit az első két részről írt bejegyzésem végén írtam: ha megérted a film üzenetét, egész másképp látod majd a világot!

Várom a negyedik részt!

"A globkrit mozgalmak gyakran felhánytorgatják azt is, hogy a 21. század elején a globális pénzügyi elit körülbelül negyvenezer tagja a világkereskedelem 80 százalékát tartja ellenőrzése alatt, a kétszáz leggazdagabb ember vagyona nagyobb, mint a populáció 41 százalékának teljes bevétele. Több mint 250 millió gyermek dolgozik a túlélésért embertelen körülmények között, évente 17 millió hal meg közülük amúgy könnyen gyógyítható betegségekben, mert nincs pénze a gazdag országok szabadalmakkal védett gyógyszereire."

"Etiópia példájával illusztrálta a folyamatot: bár a föld termékeny, az emberek többsége szegény és éhezik, mert a mezőgazdaság nagy részben a kávétermelésre épül, a kávé árát pedig a piacot uraló nagyvállalatok (például a Nestlé) mesterségesen nagyon alacsonyan tartják. Aki tehát ezt a kávét issza Európában, maga is részese a harmadik világ kizsákmányolásának."

Ha ennek csak a fele igaz, akkor előbb-utóbb azt veszem észre, hogy a barikádnak nem azon az oldalán állok, amelyikre születtem.

Brékingnyúz:


Amúgy meg vegyetek vizitdíj automatát. IT-fogékony emberek számára ajánlom a konfigurációt, tanulságos (a többiek elmehetnek aludni, nekik innentől nem érdekes annyira :):

Processzor: 2,8GHz
Memória: 256MB DDR RAM
HDD: 80GB
Operációs rendszer: Linux

Eleve megelégedéssel tölt el, hogy nem Micro$oft oprendszer van rajta. A paraméterek viszont érdekesek. A memóriát keveselhetnénk, de én megértem, hiszen a Linux legendásan kevéskével is beéri, bár a gnome vagy kde erősen meg tudja hajítani. Mondjuk nekem a Fedoránál még sosem volt összesen 400 Mb-nál több lefoglalva egyszerre, pedig volt, hogy nyúztam rendesen. A swap null-on kívül értékelhető memóriatartalmat szerintem még nem látott. De maradva az automatánál, a 256 egy korrekt érték érzésem szerint.
Az viszont kifejezetten érdekelne, hogy mi a retkes fasznak kell egy vizitdíj automatába 80 gigás merevlemez meg kettőnyolcas processzor? Ha manyinéni unatkozik a belgyógyászaton, akkor filmet tud nézni, míg sorra kerül? Ez amúgy nem is olyan döglött ötlet, plusz pénzért lehetne műsorok közül válogatni...hmm... csak nehogy céget alapítsak és meggazdagodjak belőle :).

Na végre! Kb. mióta életemben először kocsmában jártam, erre a pillanatra várok.

Ha lehetne, én telhetetlen lennék, és várakozóhelyeken (pl. megállók) és közlekedési eszközökön (vonat) is betiltanám. Csak sajnos ezeken a helyeken sokkal nehezebb érvényt szerezni neki. Ráadásul be lehetne vezetni azt, ami Dombóváron pár hónapja működik (nem tudom, milyen hatásfokkal). Ott pár hely kivételével tilos közterületen cigizni, mert ellepték a várost az eldobott csikkek, és a vezetés megelégelte a csikkszőnyeget. Akit rajtakapnak, fizet. Hehe *kárörvendő fej*.