Azt vettem észre, hogy mikor éppen néha filmkritikát írok, mindig csak általam jónak vélt film kerül terítékre. Mint például legutóbb a Fűrész 3, a Kellemetlen igazság vagy még nagyon régen a Távkapcs. Ennek az lehet az oka, hogy a rossz filmre inkább legyintek, aztán inkább nem pocsékolok már rá több időt. Ideje változtatni ezen a jó szokásomon.

Most ugyanis igazi különlegesség akadt a horogra. Mit tenne az emberiség (=USA), ha űrbéli robotok jönnének a Földre csetepatézni? Ezt tudhatja meg a tanult olvasó a Transformers című remekműből. Mások élménybeszámolóját olvasgatva - az előbbi linkről el lehet jutni párra - úgy látom, sokan vannak úgy ezzel a filmmel, mint én: tudniillik, hogy a Transformers egy szánalomhegy.

[ha meg akarod nézni - a figyelmeztetésem ellenére, hehe - akkor ugord át ezt a bekezdést]

A rendkívül gagyi sztorin ugorjunk át gyorsan: valahol a világegyetemben valamikor valahogy születődött egy kocka alakú bolygó (a Cube, mi más?), amin meg jó kis robotok lettek. Ezek jól elvoltak, aztán hogy legyen film, lett nagy balhé. Ezek a robotok panelház méretűek, és mellesleg csodálatos módon át tudnak változni emberi (méretű) járművekké. A sűrű sötét űr másik végéből jövő űrlényből miért lesz autó, kamion, helikopter vagy tank? Emellett miért van (emberi) arca a robotnak és miért hugyozik (igen), és miért onnan, mint mi? De biztosan csak én vagyok szűklátókörű. Egyéb érdekesség még például, hogy ha találnak az északi sarkon a jégbe fagyva egy robotot, és azt fagyasztva is kell tartani, akkor miért viszik le a sivatagba, hogy ott locsolják folyamatosan fagyasztó cuccal?
A történet bugyutasága rá is nyomja a bélyegét az egész filmre, bár az az igazság, hogy bár ez lett volna a legnagyobb baj. A több mint két és fél órában minden megvan, amit egy hálivúdi filmtől megszokott az átlagjúzer, de ezeket olyan rossz ütemben, szétszórtan adagolják, hogy nevetségessé teszi az egészet.
Van látvány, de a végén én már egyszerűen untam. Jóból is megárt, ugyebár. Ráadásul a jó robotnak kék szeme van, a gonosznak meg piros, természetesen.
Van humor, de nem illik ekkora hightech robotoknak óvodás poénokat elsütögetni.
Van szerelmi szál, de egy-két jelenetet leszámítva erőltetett, kilóg a filmből.
A történet tehát gagyi, a film összeszedetlen, szétszórt. Általános iskolásként valószínűleg még áhítattal tekintettem volna erre az alkotásra, de azóta eltelt pár év, és finnyás lettem. Igényesebb. De lehet, hogy csak öreg vagyok már ehhez.

A film szinte egyetlen pozitívuma egyébként a zene, bár a műfaj kedvelőinek a Linkin Park még nem nagyon okozott csalódást.