Ünneprontó blogot írok, karácsony tiszteletére.

Állítólag elcsépelt már, hogy szegény afrikaiak meg esőerdők meg környezetszennyezés meg globális felmelegedés. Az ember undorral húzzal el a száját, és inkább vidámabb tennivaló után néz, főleg, ha még ünnepekkor is ezzel traktálják. Azt mondod, legalább ünnepekkor, karácsonykor hagyjanak békén ezzel, hagyjanak boldogan ünnepelni? Karácsonyi ebéd, ajándékosztás, családi tűzhely melege? Mondhatni, igazad van. De attól, hogy nem akarsz hallani róla, még ugyanúgy létezik.

"Tragédiát okoz a vízhiány

Az emberiség egyharmada felelőtlenül pazarol

Hamarosan a víz, pontosabban az ivóvíz hiánya lesz az emberiség fő gondja - állítja egy tanulmány. A Guardian című lapban közölt elemzés megrendelője a 200 legtöbb vizet fogyasztó cég volt, köztük a Shell, a Coca-Cola és a Procter&Gamble.
A szakértők úgy vélik: a fejlődő országok gazdagodása miatt egyre nagyobb az igény az édesvízre, s ez válaszút elé állítja a világ államait. Eddig tréfaként emlegették: szerencse, hogy a kínaiak százmilliói nem ismerik az angolvécét, mert ellenkező esetben egy húzással elhasználnák a Föld teljes ivóvízkészletét. Nos, immár nincs szó viccről: Kínában a hatóságok tartálykocsikban szállítják az éltető folyadékot több millió embernek, mert az ország keleti felében kiszáradtak a folyók és a kutak.
"Az utóbbi száz évben az emberiség vízfogyasztása meghatszorozódott, s 2050-ig ismét megduplázódik, mindenekelőtt az elvándorlás és a mezőgazdaság növekvő igényei miatt" - fogalmaz a Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet igazgatója. Frank Rijsberman szerint egyes országokban - például Egyiptomban - már nincs elég víz a saját élelmiszer-termelés ellátására, ez pedig az árak gyors emelkedéséhez vezet. A legnépesebb országokban, Kínában és Indiában az élelmiszerek minőségének javulása okoz egyre növekvő vízhiányt.
A Vadvédelmi Világalap (WWF) másik tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy a vízválság, amely eddig a szegény országokra volt jellemző, mára elérte a a gazdagokat is. Az Atlanti-óceán menti európai államok évek óta aszállyal küzdenek, miközben a sok vizet fogyasztó turizmus és az öntözéses mezőgazdaság veszélyezteti a földközi-tenger medencéjének vízkészleteit. Ausztráliában a talaj szikesedése fenyegeti a földművelést.

A lehetséges forgatókönyvek a súlyos ivóvízhiány esetére

1. Megalopoliszok válsága
Néhány év múlva a tízmilliónál népeseb városokban súlyos helyzet alakulhat ki a vízellátásban. Ez különösen Kínára jellemző. Az élelmiszertermelés visszaesése és a megugró import feszültségeket okoz más országokban. A nagy cégek egymást okolják a pazarlással. Afrika kiszáradó országaiból százezrek menekülnek Európába.

2. A hiány kihat a fejlődésre
A deficit először növeli a szakadékot a jómódú (városi) és a szegényebb (falusi) lakosság között. 2025-re azonban magasabb szintre kerül a hidrogazdaság, s elsősorban Kínában a tengervíz lepárlásával oldják meg a problémát.

3. A víz hatalommá válik
A kormányok döntik el, melyik szektor kaphat többet az éltető folyadékból, s ez kiélezi a gazdasági ellentéteket. Az erdők kiirtása miatt sárlavinák öntik el Afrikát, árvizek rombolnak Európában. Mindeközben járványok pusztítják az emberiséget. Londonban felüti fejét a kolera."

(Békés Megyei Hírlap, 2006. augusztus 19.)

Szarban vagy, kiskomám, te is, én is, mindenki. Ez már nem az a világ, amit a történelemkönyvekben olvasol, vagy amit a szüleink elmeséltek nekünk. Minden megváltozott pár év-évtized alatt. A Föld kezdi rühelleni a pazarlást. Nevezheted Istennek, vagy szimplán csak kozmikus Rendnek. Nem azért kell mértékkel élni, mert a fehérszakállas nagyfőnök odafentről villámokkal hajigál, ha rossz vagy, hanem azért, mert másképp nem érdemes.

A környezetvédelem feladata már nem elsősorban az, hogy a kiszorított állatok és növények életterét úgy-ahogy biztosítsuk. A feladat mára az, hogy élhetőnek tartsuk meg ezt a bolygót, nekünk, önmagunknak. Ha nem kellünk, leráz magáról.

Közeleg az új év. Sokan tesznek fogadalmakat. Én egyet kérek mindenkitől, hogy tegye meg, és tartsa is be. Nem kell nagy volumenű, grandiózus tetteket végrehajtani. Csak magad körül tény rendet. Annyit használj, amennyire tényleg szükséged van. Vízből, energiából, ételből. Attól függetlenül, hogy sok van, és meg tudod fizetni. Nem igénytelenségre kérlek, hanem mértéktartásra.

Szépen kérlek.

Boldog karácsonyt!

Fokozottan antiszociális bejegyzés következik.

Nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ne küldjön nekem se karácsonykor, se szilveszterkor üdvözlő smst! Tudom, hogy boldog karácsonyt kívánsz nekem és kedves családomnak, azt is, hogy boldog új évet. Ezúton viszont kívánom! Komolyan. Utálok fél napokat "kötelező" udvariassági körök lefutásával tölteni. Aki úgy érzi, hogy mindenképpen smst kell küldenie, az válasszon a telefonkönyvében egy olyan illetőt, akivel legalább egy éve nem beszélt, és küldje el neki.

Tudom, bunkó paraszt vagyok.

Fokozottan antiszociális bejegyzés vége.

Mivel technikai okok miatt csak most kaptam meg a képeket (Andinak nem volt nete), ezért csak most tudom nektek megmutatni az egy héttel ezelőtti kalandunkat Andival. (A történetnek amúgy annyi apropója is van a boron keresztül, hogy valaki ma reggelre összehányta a retyó előtti részt itt a koleszban. Két lépésre a vécétől. (Nem, nem én voltam, cinikus megjegyzéseket elkerülendő). Ezért egész nap átható hányás- és vörösborszag keveréke terjengett a levegőben. Köszönjük. Főleg a takarítónő, akinek nem csak a hányást kell takarítania minden hétfő reggel a liftekből, a vécékből és a lépcsőházból, hanem a konyhai mocskot is, és amiket amúgy nem is neki kéne, hanem annak, aki csinálta. De mint tudjuk, szarnak, bajnak nincs gazdája.)

Tragikomédia egy felvonásban
... avagy a keményfejű parafadugó beleköp a levesbe

Időpont: múlt szombat este

Helyszín: koleszszobám, Schönherz, 303

Szereplők:

• ideges, de kitartó Andi
• szar román bicska
• borosüveg
• előbbi makacs parafadugójó
• a körülmények áldozatává vált olló
• szerénységem, aki amúgy nagyon jól szórakozott közben
  

Rendezte az Élet, fényképeztem én.

Történt pedig az, hogy szombat estére való tekintettel Andival elhatároztuk, hogy kizúzunk a Tescóba, és veszünk egy üveg bort, melyet egy film társaságában elkortyolgatunk. Mivel Andi az édes bort szereti, ezért határozottan egy Merlot mellett tette le a voksát. Vettünk egy üveg Heinekent is, nehogy kevés legyen az alkohol. A koleszba visszaérve neki is láttunk a piálásnak... vagyis láttunk volna. A borosüvegen ugyanis olyan zárszerkezet volt, ami bármely kasszafúrónak becsületére válna.
Van nekem amúgy bornyitóm, a bicskám egy funkciója. Fater szerezte 200 Ft-ért a piacon, hogy legyen mivel konzerveket kinyitnom. Arra amúgy valóban használható, de mint kiderült, a dugóhúzója big pile of shit. Ez ugye egy olyan rész, ami spirális. Ezt a fémspirált belecsavarja az ember a dugóba, majd egy rántással kihúzza. A spirál megkapaszkodik a parafában, a dugó kijön, a bort pedig lehet vidáman öntögetni. Elméletben. No, nálunk ez úgy zajlott le, hogy becsavartam a dugóba a spirált, és ahogy húztam ki, a spirál jött ki, a dugó meg maradt a helyén, közben a spirál kezdte elveszíteni spirál mivoltát, és egyre inkább egyenes lett. A végeredményt itt láthatjátok, nyitott, illetve összecsukott állapotban:




Szóval ez így nem lett túl jó. Nem lévén másik bornyitónk, arra a következtetésre jutottunk, hogy itt az egyetlen célravezető megoldás, ha kikaparjuk a dugót az üvegből. A megfelelő célszerszám az én kincstári ollóm lett, Andi pedig magára vállalta az ásás nemes feladatát. A kaparás elkezdődött, a dugó teteje egyre fogyott, közben mint a gránátrepeszek, szanaszét repkedtek az apró parafamorzsák.





Az erőfeszítéseket végül siker koronázta, a dugó darabokra hullva megadta magát. A teteje az asztalon hevert szanaszét, az alját belökte Andi az üvegbe. A nedű szabad utat kapott a pohár felé.



Bekészül...



... önt ...



... s megfáradva bár, de törve nem, pózol a győztes a csatatéren.


Úgy gondolhattuk, s némileg joggal, hogy most hátradőlve magunkévá tehetjük Madách Imre híres mondatát a tragédiából: "A gép forog, az alkotó pihen", azonban az élet nem adja magát könnyen. Először a pohárban a bor felszínén úszkáló parafadarabkákat kellett kihorgászni:



Majd lezárásként az első kóstolásnál kiderült, hogy ez bizony nem édes, hanem félszáraz bor, ami amúgy az üvegen is fel van tüntetve, csak hát a Merlot-ról az ember automatikus az édesre asszociál, és eszünkbe se jutott megnézni a címkén az apróbetűs részt. Tekinthetjük ezt az üveg bosszújának.
"Nem baj, boroskólának finom lesz" - mondta Andi, megadva ezzel a kegyelemdöfést.




Itt a vége, fuss el véle.

(msn)

19:12:25 Old Poorbahrdex:
én meg kiöntöttem a mosógatószeremet, aztán mikor megszáradt a folt, rotringgal felkapartam, és zselékockát gyúrtam belőle

Andi szerint aranyos :).

Ma meg akartak téríteni a mormonok. Nem hagytam magam. A South Park rész alapján, ami róluk szól, amúgy nem rossz banda, de attól még nem kérek a hittérítőkből.

Balázzsal - mivel ő ma fent volt bp-en - elmentünk kajálni. Először a Westendben akartunk, de ott - mint várható volt - ezermillió ember nyüzsgött aranyvasárnap címszó alatt. A kajáldáknál minden ülőhely foglalt volt, többen álldogáltak tanácstalanul, gőzölgő kajával a kezükben, a terepet kutatva egy tálcányi vízszintes magaslat után. Az érdekes (vagy bosszantó, kinek mi) az volt, hogy a legtöbb asztalnál nem is ettek, hanem csak a maradékok felett beszélgettek. Szerencsére sikerült rábeszélnem Balázst, hogy hagyjuk ott a tömeget, így átmentünk egy török étterembe, ami pár percre van csak a Westendtől. Itt voltam már egyszer két egyetemi haverommal, Balival és Gáborral, bár akkor egy kripli (1.2 l) sör után, ami nálam már bizonyos fokú memóriakieséssel is jár (tudom, puhány vagyok). Szóval eljöttünk ide, és degeszre zabáltuk magunkat fejenként egy ezresből, plussz kóla. Ráadásul tömeg és zaj sem volt. Aztán egy jó másfél órás beszélgetés után visszamentünk a Westendbe, és csorgattuk a nyálunkat a Media Marktban. Közben röhögtünk a csámpás plázakurvákon, akik haspólóban, félig meztelenül billegtek végig a divatüzletek tömkelege előtt, és vonszoltak maguk után valami hímnek látszó tárgyat. Szép-szép, mondhatnánk (bár egy részükre ez sem igaz), de azon kívül, amit lábuk között hordanak, nem képviselnek túl sok értéket. Tudom, mocsok sztereotip* vagyok, Balázs is az. (Sőt, én még intoleráns, szkeptikus, pesszimista (=realista), kishitű és cinikus is. Anyukám szerint pedig szélsőséges.)
Aztán Balázs hazament, én meg vissza a kóterba**, ahol szerencsésen én is majdnem felgyújtottam a koleszt, csak én gyertya helyett mikrózható pattogatott kukoricát használtam. Azért ne mondjátok, hogy nem vagyok kreatív.

Este Andival beszéltem telefonon, mivel ő most netmentes életet él, így kommunikációnkat áthelyeztük másik csatornára. Ennek következtében el is fogyott a kártyámról az összes pénz (már amúgy se volt sok), szóval ha valaki mondjuk sms-ben keres, ne nagyon számítson válaszra.

Most viszont visszavonulok, először South Park - 909 - Marjorine.avi, utána elmerülök az információelmélet rejtelmeiben. Jó kis szombat esti program, irigyeltek, mi? De ti nem jöhettek, hehe *gonosz kacaj*!

_________
* Eszembe jutott egy történet erről. Az ősembert megtámadta egyszer egy nagy állat, de a szerencsétlen őstulok túlélte. Ezt a nagy állatot elkeresztelte oroszlánnak, hogy meg tudja nevezni, és hivatkozhasson rá a társainak. Így alakulnak ki a sztereotípiák. Én nem mondom, hogy minden előítéletnek van valós alapja, de sok közülük minden bizonnyal a tapasztalatból táplálkozik.

** Tudjátok, honnan származik a kóter szó? Manapság a kollégiumot szokták pejoratívan kóternak hívni. Régen az egyetemeknek még a mainál is nagyobb szuverenitásuk volt, olyannyira, hogy az intézmények saját börtönnel is rendelkeztek. Ezt a börtönt hívták kóternak.

"Ten years
Ten long years
Ten long, lonely years
Ten long, lonely, loveless years"

Közhely, hogy az élet néha furcsa dolgokat produkál. Először Ivánéknál valaki mélyértelmű felgyújtja a kolit. Aztán Balázs a statgépben vájkál. De most előhozakodnék én a saját történetemmel.

Szerintetek gondoltam volna reggel, mikor felkeltem, hogy este a Nemzeti Színházban röhögök majd egy angol (nyelvű) színdarabon? Nem? Pedig ez történt.

Az eset persze nem előzmények nélküli. Andi iskolájában, Békéscsabán kezdtek szervezni egy utat Pestre erre a bizonyos előadásra. Különbusszal jöttek fel, és mentek vissza csabára az előadás után. Úgy volt tehát, hogy Andival nem is találkozunk, mert bár fent maradtam hétvégére, de minek rohangáljak egy magántúrára. Aztán kaptam délután egy sms-t, hogy 6 körül érnek a Nemzetihez, az előadás pedig 7-kor kezdődik, ha gondolom, zúzzak ki arra a szűk egy órára. Szóval hatkor ott szobroztam a színház parkolójában, mikor a társaság begurult egy valamikor szebb napokat látott busszal. Első útjuk a Nemzeti mellett álló Művészetek Palotájába vezetett, itt csatlakoztam én is. A kísérő tanár, látva, hogy Andival kézenfogva téblábolunk, felajánlotta nekem, hogy mivel van fölösleges jegyük (valaki lebetegedett), csatlakozzam hozzájuk az előadásra. Én meg rábólintottam.

Igazából - tudom, szégyen és gyalázat - általános iskolás negyedikes korom óra nem voltam színházban. Ötödiktől a sulival nem mentünk, nekem meg magamtól eszembe se jutott. Ez, és sok egyéb más is, valahogy kimaradt a családunkból is.

Most azonban beültem, és nem bántam meg. A darabot két angol fiatalember, Matt Devere és Mike Kelly adja elő, a címe One set to love (ha valaki ezt értelmesen le tudja fordítani, kérem tegye meg kommentben. Én csak körülírni tudom, valami olyasmi, hogy "Egy ember, aki szerelemre teremtetett". A színház weboldalán Egy nulla a magyar cím.). Egy komédiáról van szó, az összes szerepet az említett két úr játszotta, így aztán gyakran öltöztek át. "A darab meglehetősen egyszerű. Egy szerelmi történetről van szó. Két barát megismerkedik egy gyönyörű nővel. Az egyikük végül elveszi feleségül, ami borzalmasan megviseli a másikat. Többet nem szívesen árulnánk el a történetről, mert akkor lelepleznénk a legizgalmasabb fordulatot." - mondta Matt Devere még októberben (a teljes interjú, és még sok egyéb más a darabról a nemzetire mutató linken található). A történet maga is vicces, de oltári nagy csattanót raktak a végére, és emellett tele van számos, apróbb poénnal is. Ezek kellőképpen derülté teszik az egész előadást, mint például a bejegyzés elején látható idézet, mely többször előkerült, és távolba révedő tekintettel, lassan, áhítattal szavaltak.... ezt ti nem értitek, ez maradjon meg Andinak és nekem :). Végül négyszer tapsolta vissza a közönség a fiúkat. Megérdemelték, én nagyon jól szórakoztam.

---

Hazafelé, a Boráros téri villamosmegállóban fagyoskodva eldöntöttem, hogy a Sorsra bízom a vacsora kérdését. Ha 4-es jön, hazajövök a koliba és kotyvasztok valamit. Ha 6-os, elmegyek a Móricz-ra, és veszek a mekiben két sajtburgert. A villamos jött, én meg egy tányér forró leves mellett írtam ezt a bejegyzést.

Nemrég az egyik bejegyzésem legvégén említettem, hogy pletykaszinten azt rebesgetik, hogy nem lesz karácsonyi pénz. A hír kacsának bizonyult, már ha hinni lehet (és miért ne lehetne?) az alábbi levélnek, amit a hallgatói képviselettől kaptam:

--[Karácsonyi pénz]-----------------------------------------------------
A maradványkeret felosztásából származó pénz idén 18.300 Ft lesz. Ebből
minden normál pénzügyi státuszú (államilag támogatott) aktív hallgató
részesül.
Az utalás december 15-én esedékes. A számlákra csak a szokásos banki
átfutási idő (négy-öt munkanap) után érkezik meg az összeg.

Ez tök jó, kevéssel marad csak el egyhavi ösztöndíjamtól.

Egorovatunkat hallották.

"Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt."
(Madách Imre)


Tegnap Balázs egy bejegyzésében belinkelt pár oldalt, ezek közül az egyiket tüzetesebben is átvizsgáltam, és kövezzetek meg, de nem bírom megállni, hogy ezt ide kitálaljam.

Amint látható, az oldal önmagát "A modern csajok első számú honlapja"-nak titulálja, de pár perc olvasgatás után kiderül, hogy itt koránt sem a cosmo-féle harmincas törekvő bizniszvumenekről van szó, hanem az életkort hozzájuk képest bizony felezni, sőt, esetenként harmadolni kell.

Ahogy nézegettem a kínálatot, megtaláltam a tanácsadó rovatot. Na mondom, menjünk rá! Miféle problémákkal küzd a mai 10-15 éves ifjúság hölgyállománya szex és szerelem témában?

A legtöbb tanácsot kérő ifjú hölgy a szokásos - fiúk által érthetetlennek tűnő, leginkább lányos nyavajgásként definiálható - problémákkal hozakodik elő. Kábé olyanokkal, hogy tetszik az osztályban egy fiú, de a barátnőmnek is, mit csináljak? - vagy: a Gergővel szakítottam, ezért szomorúságomban összejöttem Petivel, de a Gergő most megint szeret, mit csináljak, kérlek adj tanácsot, mert a múltkor már felvágtam az ereim a nagy lelki nyomás alatt. Ezekre még persze legyint az ember, kinövik osztjóvan. A hüppögő kis libák, akik éppen öngyik akarnak lenni, még egyszer normális emberekké válnak.

De volt néhány történet, ami egyszerűen nem fér a fejembe. Elég gáz azt mondani 22 évesen, hogy bezzeg az én időmben, de most így van, és érzésem szerint teljes joggal. Vagy csak én nőttem föl burokban, és már az én kamaszkoromban is ilyen volt a világ, csak nem kerültem olyan társaságban.

Ezek a történetek amolyan sírjak-vagy-nevessek kategóriába tartoznak. Komolyan nem tudom eldönteni, melyik lenne célszerű. Az alábbiak a honlapon megtalálható sztorik zanzásított változatai, legtöbbjét egy-másfél hónapon belül küldték be. Bár nincs mindegyikhez életkor írva, de gyanítható, hogy egyikük sincs több 15 évesnél, de szerintem annyi idősek sincsenek még. Ez egyrészt a megfogalmazásból látszik, másrészt a többi olvasó, akik leírták a korukat, valószínűsíti, hogy a többiek is hasonló korosztályba tartoznak. Lássuk akkor a történeteket!

Az első szereplője egy 11 éves ifjú hölgy. Egy hétvégi diszkó során a buli előtt először jól megujjazta a barátja a szórakozó hely előtti parkolóban - aminek amúgy tanúja volt a srác haverja és a barátnője is, bár történetünk hősét láthatólag ez nem zavarta, sőt, kifejezetten élvezte a dolgot a leírása alapján. Aztán odabent a diszkóban egyszer csak valahogy két idegen fiúval egy külön helyre keveredett, amit elég részletesen leír, a lényeg, hogy mind a ketten jó istenesen megdugták. Hát szomorú, de a lány barátja meg rájuk nyitott, de nem haragudott meg, ahogy az várható lett volna, hanem miután elzavarta a két idegent, ő is megdugta a csajt. A csaj most terhes, és nem tudja, hogy a három közül kitől. Persze szólni nem mer senkinek, viszont a gyereket meg akarja tartani! Mindez 11 évesen!

Tizenegy évesen tehát túlvan egy gruppenszexen, és terhes. Ez egyébként valamikor most október közepén történhetett. Én nem tudom, milyen szülei lehetnek, hogy 11 évesen diszkóba engedik el, de nagy felelőtlenségnek tartom. Másrészt szerintem a szórakozóhelyeknek sem kéne kiszolgálni őket, bár tudom, hogy aki akar, úgyis szerez alkoholt.

A második történetben a hölgy (nem, nem az előző, egy másik) a barátjához ment a lakásba, és ott szeretkezni kezdtek. Életükben először, amivel hát ugye nincs túl nagy baj. Csakhogy akció közben benyitott a nagymama, a kiscsaj felsikoltott, a nagyi meg a látványtól ájultan terült el az ajtóban. A srác megvonta a vállát, és nyomta tovább. A kiscsaj meg - mivel élvezte - nem akarta befejezni, tehát úgy folytatták a dolgot, hogy közben a nagyi feküdt a szobában a padlón. A probléma, amivel az ifjú hölgy megkereste a "Trendi csajok első számú honlapját", hogy hát gond van, mert egyrészt a nagymama az eset óta kurvának tartja őt, másrészt most még a pasija is fúj rá kicsit. És hogy miért haragszik rá a barátja? Mert az ominózus eset után a csaj elment egy másik sráchoz, hogy orálisan kielégítse, mert "jól jön néha egy kis zsebpénz". Ez nem vicc, olvassátok el a sztorit az oldalon! Tanácsot kér, hogy mit csináljon, hogy kibékülhessen a barátjával. Eszem-faszom megáll!

Az, hogy a nagymama benyitott, és ők meg folytatták, rendben. Jó kis anekdota, amit tíz év múlva könnyek között röhögve mesél majd el az akkori barátainak. De az, hogy pénzért elégítsen ki valakit, az már durva. Ilyet a kurvák csinálnak, ha tetszik, ha nem. Pár éve egy németországi iskolából rúgtak ki két nyolcadikos lányt, mert a szünetben csókolóztak azzal, aki fizetett érte. Az ehhez képes bikaszar.

A harmadik, és egyben utolsó, amit leírok, az elsőhöz hasonlóan szintén egy buliban esett meg. A hölgy elvonult egy fiúval, és már igen csak belemelegedtek, mikor a srác egyik haverja rájuk nyitott. Azonban volt töke a gyereknek, beszállt harmadiknak, s nemsokára már hárman űzték az ipart. Hamarosan pedig négyen lettek, mert a két srác harmadik haverja is megjelent a színen, és ő is beszállt. A csaj hosszú sorokon keresztül áradozik, milyen jó volt a három pasival, és hogy ő mennyire őrülten élvezte. Azonban most gondban van, mert szeretne összejönni az egyik sráccal, csak nem tudja melyikkel. Azzal, amelyik okos, és nagyon jól is nyal? Vagy azzal, aki ugyan buta kicsit, de a leghelyesebb mindhárom közül, és nagyon jól csókol? Esetleg a harmadikkal, aki amíg dugta a csajt, kétszer juttatta orgazmusig? Nehéz a választás, belátom.

Ez is egy kis grupiba csöppent, és még nincs tizenöt éves. Biztosan csak az irigység beszél belőlem, de ne mondja nekem senki, hogy ez normális dolog. És azt se mondja nekem senki, hogy ez nem újkeletű, hanem mindig így volt. Anyukám nemrég kifakadt nekem, hogy a mai fiatalok milyen erkölcstelenek, mert látott egy párt ahogy az utcán smároltak. Kiszaladna szegény a világból, ha ezekről a történetekről tudna.

Most ne higgyétek, hogy én vagyok az ügyeletes erkölcscsősz, és hogy fujj, paráználkodás, házasságig semmit, akkor is csak hagyományos póz, furulyázás nincs. Egyáltalán nem. De az ember válogassa meg, hogy kivel fekszik össze, és legyen annyi felelősségtudata, hogy mindig védekezik. Persze, tudom, egy tizenegynéhány éves lánytól nem lehet elvárni, hogy ezt magától felérje ésszel. Ez a szülők egyedüli és kizárólagos felelőssége. Az iskola, az idősebbek, a barátok/barátnők nem elég információforrásnak, mert ki tudja, mit szednek össze és hogyan értelmezik (ld. a South Park ide vonatkozó epizódját). A felelősség tehát a szülőké, nekik kell elbeszélgetni a gyerekkel, és felelősségtudatot ébreszteni bennük, felhívni a figyelmüket a következményekre, és megbizonyosodni arról, hogy a gyerek megértette, és bízhatnak benne. Mert amíg "fegyvertelenül" engedik el, nem fogynak el ezek a történetek.

Persze más a dolog, ha a szülő maga is segg az egészhez. Az nem megoldás, hogy leteszem a gyereket a tévé elé, az majd lefoglalja. Az sem megoldás, ha az internet elé teszem le. A gyerek személyes törődést igényel, és nem csak addig, amíg óvodába vagy iskolába nem megy. Ezek a fiatalok egy nagyon elcseszett korba születtek bele, és erről igazán nem tehetnek. A felnőttek, a szülők dolga megmutatni, hogy attól, hogy az erkölcsi törvények régiek, még nem feltétlenül mind elavult.

Mint tegnap kiderült, az egy hónappal ezelőtti blogger.com megújulás (ahol a blogot szerkesztem) a rss csatornákat is megváltoztatta, így ha még a régi rss feed van beállítva valakinél, akkor változtassa meg az újra, ha a régi nem működik már.

Biztosan emlékeztek, nemrég balhé volt a Raiffaisen Bank körül, ugyanis ismeretlenek íméleket küldözgettek a bank nevében, és arra buzdították a címzetteket, hogy a levelükben megadott linkre kattintva adják meg az online belépéshez szükséges adataikat. Ez persze hatalmas nagy átverés, egy bank sosem küld ilyen ímélt.

Most az Erste Bankot is elérte a végzet, ma eddig három példányban kaptam meg az alábbi levelet:

Kedves számlatulajdonos!

2006. december 1-jén a rendszerünkben a banknak pénzmosással, hitelkártya csalással, terrorizmussal kapcsolatban és a visszaélések ellenorizése céljából zárolnia kellett néhány számlát.

Az ezekkel a számlákkal kapcsolatos információt megkapták levelezo bankjaink, valamint a helyi, szövetségi és nemzetközi hatóságok. A kiterjedt adatbázis-muveletek miatt néhány számla esetleg megváltozott. Arra kérjük tehát ügyfeleinket, hogy ellenorizzék csekk- és megtakarítási számláikat, hogy ezek aktívak-e, vagy hogy a jelenlegi egyenlegük megfelel-e a valóságnak.
A bank az összes ügyfelét értesíti jelentosebb visszaélés vagy bunügyi cselekmény esetén, és megkéri Önt arra, hogy ellenorizze számlája egyenlegét. Ha úgy véli, vagy azt találja, hogy a számláján visszaélést követtek el, errol értesítsen bennünket úgy, hogy belép az alábbi hivatkozáson keresztül.

Belépés

http://www.erstebank.hu/verification

A link eredetilet természetesen kattintható, de most levettem. Kattintásra a www.erste-hungary.com-ra vezetett, ami most már nem elérhető egyébként. A lényeg, hogy szóljatok a nálatok tapasztalatlanabb internetező ismerőseiteknek, hogy ha bármikor ilyen jellegű levelet kapnak, töröljék, és ne foglalkozzanak a megadott linkkel, akármilyen s*ggbebaszást és élve elégetést ígérgetnek is a levélben.

Ezt a képet, mint ünnepkörről való megemlékezést fogadjátok kitörő röhögésben szeretettel. Én hegesztettem nektek saját kezűleg, bár ez gondolom látszik.



Nekem egyébként a nagy egyetemes elhavazás közepette eszembe se jutott volna ez. Ha Andi nincs, én élem mindennapjaimat, ahogy máskor. Lehet, hogy ezért (is) találták ki a nőket - emlékeztetni a gyarló férfiembert az Életre.

Neptun, pénzügyek, kifizetés:

Jegyzettámogatás 3106 Ft
Kultúrális támogatás 388 Ft
Sport támogatás 388 Ft

Az első is röhej, de a másik kettőn hangosan felnevettem. 388 Ft kultúrális és sport támogatás, vazz. A kettőből együtt se jön ki egy mozijegy itt bp-en.
Az elsőhöz meg annyit, hogy félév elején lelkesen mondták, hogy mivel az idén nőtt a hallgatói normatíva (az az összeg, amit állambácsi fizet az egyetemnek, hogy tanítson engem, százvalahányezer forint egy félévre), ezért a jegyzettámogatás is nőni fog. Akkor azt mondták, hogy most fantasztikus 3800 forintra fog nőni a jegyzettám. Ehhez három megjegyzés. Mint látható, a végösszeg 3106 forint lett, amit nem tudom, hogyan sikerült ilyen szép kerekre kihozni. A második megjegyzés, hogy 3800 forintból egyetlen (tan)könyvet lehet talán venni, vagy annyit se. A harmadik megjegyzés pedig, hogy elsős koromban 4000 Ft volt a jegyzettám, ez nőtt 3800-ra.

De írjuk fel pozitívumként, hogy már megérkezett a számlámra a decemberi ösztöndíj, amit 15-ére ígértek. Mondjuk azt rebesgetik, hogy a "karácsonyi pénz" néven elhíresült kifizetési cím viszont idén elmarad. Ez egyébként az lenne, hogy az egyetem a normatívából kapott pénz esetleges maradékát vagy szétosztja a diákok között, vagy visszaadja az államnak, és inkább az előbbit választják, ami nem kevés, 14-15 ezer forint volt az elmúlt években. Jól tud az jönni karácsonyi bevásárlásnál. Úgy tűnik, most ilyen nem lesz.

A múltkori MÁV-os esethez hozzátartozik, hogy azóta küldtek egy levelet, ajánlottan, mindenféle extra plecsnivel ellátva. A mintegy egyoldalas fogalmazásban sűrű bocsánatkérések közepette ismerték el, hogy hibáztak, mert megtalálták a számlamásolatot az irattárukban, de azért remélik, hogy a jövőben is elégedett utasaik között tudhatnak minket (vagyis Balázst). Ja, és még egyszer bocs, de komolyan.

Így kerek a történet.

Nem tudom, mit dobtam ki a kukámba, de olyan átható mentolillat jön belőle, hogy egy csomag negrónak is becsületére válna. Lassan rászokok, hogy lehajolok szipuzni. De ti ne drogozzatok, mert a drog rossz. Ééértem? ((c) South Park)

Mostantól kezdve lehet tőlem aktívan félni: